Shakespeare: III. Richárd - Komáromi Jókai Színház, József Attila Színház

Megbízható színvonalú produkció, egy erőteljes, ám kissé egysíkú címszereplővel.

Külföldi filmkurzus 96. Gyöngyök a mélyben (1965)

Hrabal bűbájos világa egy elbűvölő cseh szkeccsfilmen.

Egy Szilágyi Domokos vers

MAGYAROK
                    ...ez örült sár, ez istenarcú fény
                                                 (Vörösmarty)
                    Isten, küldd e helóta népre
                    Földed legszörnyűbb zsarnokát,
                    Hadd kapjon érdeme díjába'
                    Jármot, hátára kancsukát!
                                                (Petőfi)Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan,
nem az a baj: nem is akar
tanulni! - Bárgyú zsibbadatban,
másfélezer éve, míg vihar
zúgott körötte (tudniillik
a szellemé), ül bávatag;
igricei - míg múlton múlik
az idő - fölvonítanak
olykor; a jobb nép vigad sírva,
hogy "hajh, a régi szép idők!",
s hogy aszongya: "így volt megírva"
s hogy aszongya: "hajh, azelőtt" -
és így tovább. -
                          Melyik úristen
írta meg így? mikor? hova?
hisz tohonyaságban térdiglen
caplatott már Árpád lova;
eszik, iszik, ölel és alszik
"az istenadta nép" rogyásig
s robotol nyögve (égre hallszik)
- mit néki más, mit néki másik -,
méri magát a sárga földdel;
az okosabbja is azért járt
tanulni külországokon,
hogy vettessék Gyulafehérvárt
le a toronyból! fű se zöldell
sírján, mert sírja sincs: a hon
ennyi - vagy volt csak; a modernje
kimegy, kitanul és kitűnik
és szétszóródik, mint a pernye,
és anyanyelvének betűit
mintha bal kézzel írná már; a
nyelve hánytató makaróni,
és a haza emléke pára
(isten, ki tudná fölsorolni
e sok miért - miért-nemet! ) -
nagynéha, talán, meglehet,
hogy izzón szívébe hasít:
élnek - ha élnek - rokonok
a Kárpátoktól le Vasig;
s itt benn és odakünn konok
dühvel marják egymást: mit elvet
az egyik, az a jó az ellen-
félnek; s egy-gyöngyünket, a nyelvet
disznók elé szórjuk, a szellem
őrét hátulról ütjük főbe,
mint se tatár, török, se német
nem bírta, és "tejfoggal kőbe..."
s szánk a másik száját enné meg - -
cigány egy nép, nem tesz, csak jajgat,
hogy ez s az eladta magát,
és az s ez el fogja előbb-
utóbb.
          Feleim, vigasztalhat,
hogy jól becsapja a vevőt.
Véres porond. Korlát, se gát.
Önkéntes gladiátorok:
egyik a másra acsarog
és támad újra, újra, újra,
s az öregisten hüvelykujja
lefelé bök - rajt, hejjehujja!
Nyomunk a szél porral befújja.
Hát ezek vagyunk, magyarok.

(Kolozsvár, 1974. július 12.)

Véletlennapló 119.

Rendezgetem a könyveimet, leveszem a polcról Bözödi György Székely bánja című kötetét, ugyanebben a pillanatban a több méterre lévő másik polcról leesik Székelyföld térképe.

Egy Hamvas idézet

Guénon szerint, a Kali-yuga (Sötét kor) legvégén tartunk, amikor az arany elmerül az anyagban, aprópénzre váltódik, vérrel és kosszal mocskolódik be, ami annyi, mint: a hatalom és a szellem, a hierarchia és a rend széttörve, megcsúfolva feloszlik. A korszak után már nem következik semmi. Lejjebb süllyedni lehetetlen. Ez az apokalypsis – amiről a Védák éppen úgy tudnak, mint az Eddák, az egyiptomiak, kínaiak és az Új Testamentum. A modern ember nem akarja komolyan venni – mindez fantazma, vallás, vízió, mondják ma. S ezzel teljesítik be sorsukat, hogy nem hisznek annak, amit tízezer évvel ezelőtt is tudtak. Mialatt a tudomány szánalomraméltó automatizmussal még folyton haladásról és az emberi ész erejéről beszél, a politikába merült hatalom észvesztetten kapkod megoldás után, a megtévesztett tömeg világbékéről és testvériségről álmodozik – azalatt a ha­gyományos tudás látja, hogy a helyzet menthetetlen és egy nagy világkorszak befejeződött. Elkövetkezett a krízis – discernement des esprits –, ahogy aJelenések könyve írja: a jó magot elválasztják a rossztól. Az elválasztás ideje a válság maga. Az út véget ért s most vissza kell térni az eredethez. A visszatérésben nem lesz mindenkinek része. A discernement des esprits annyit jelent, hogy: a termő és terméketlen szellemek elválasztása. Ez a válság értelme. A termények a megújulás felé tartanak. Guénon szerint az első jel, hogy megtaláltuk a vezetőt: az örök hagyományt. Ez fog bennünket visszavezetni a kezdethez, az új induláshoz és a megújuláshoz. A válságról szóló könyvében nem csinál titkot abból, hogy a korszak vége, az ítélet, a discernement, az elválasztás – rettenetes lesz. Igen kevesen vannak a választottak: De aki az, abban máris szenvedélyes kívánság él, hogy a mai hamis humanizmustól, testvériségeszméktől megszabadulhasson és elhelyezkedhessék a hierarchiában. Ezt megelőzi a hagyomány szellemének restaurációja – c’est l’unique reméde du désordre actuel. A társadalom, mint minden életteljes korban, még az európai középkorban is, utoljára, megszűnik részvénytársaság vagy munkatábor vagy kizsákmányolt csőcselék lenni, visszatér az eredeti hierarchiába, az emberi természetnek megfelelő rétegekbe, tekintet nélkül, hogy azt osztálynak vagy kasztnak hívják. Visszatér a szellem által irányított rendhez, amelynek alapja és lényege mindig a metafizika volt és mindig a metafizika lesz. (René Guénon, és a társadalom metafizikája)
http://hamvasbela.org/szavak/guenon.html

Tavasz a gödi kertben

Balanescu Quartet 25 years MUPA

Úgy érzem zeneileg kicsit megrekedtek úgy másfél évtizeddel ezelőtt, de afféle "Best of..." koncertnek élvezetes volt.

Hamvas kör - A filozófia mint életforma - Szathmári Botond előadása

Szókratész, Platón, Epiktétosz, Hérakleitosz, Tao, Zen, Kierkegaard, Schopenhauer, Nietzsche, Heidegger, létfeledés, jelenlét, cselekvéssel tanítás. Magvas, komoly előadás.

Verdi: Don Carlos - Erkel Színház

Igen látványos, és igen hosszú előadás, remek énekes teljesítményekkel.

Magyar filmkurzus 95. Jelenczki: Eszmélet után 1-4.

Hideglelős film arról, hogy "köztetek lettem én bolond".

Egy vers - a költészet napján

JÓZSEF ATTILA:

A SZÁMOKRÓL

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,

Mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számolódnak

És csudálkozik módfölött az irka,

Hogy mindegyik csak magára gondol,

Különb akar lenni a többinél

S oktalanul külön hatványozódik,

Pedig csinálhatja a végtelenségig,

Az 1 ilyformán mindig 1 marad

És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon

És legelőször is

A legegyszerűbb dologhoz lássatok -

Adódjatok össze,

Hogy roppant módon felnövekedvén,

Az Istent is, aki végtelenség,

Valahogyan megközelítsétek.

József Attila: Szabad ötletek jegyzéke két ülésben - Jordán Tamás - Pinceszínház

Érdekes volt, de valahogy mégis csalódást keltő. Lehet, nem voltam hangolt.

Véletlennapló 118.

Tegnap az egyetem Lányi András előadásában szó esik Margaret Thatcherről. Este a híradóban hallom a halálhírét.
Az esti olvasókörön sok szó esik Szent Mihályról, reggel a facebook-on az első poszt, amit meglátok, egy Szt. Mihály ábrázolás Sasától.

Ibsen: A nép ellensége - Nyílt próba a Katona József Színházban Zsámbéki Gáborral

Ígéretes előadásból mutatott részleteket a társulat, Zsámbéki higgadt, kiérlelt rendezésében. Szeretem ezt a darabot, láttam Győrben, Pécsett, és most kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle a Katona 2013-ban.

Tünet Együttes: Apropó - MU Színház

Az első rész szinte hibátlanul kemény, mély és őszinte önvallomás volt Szabó Réka részéről.
http://www.tunetegyuttes.hu/index.php?page=repertoar_details&id=55&section=szinlap

Shakespeare: A velencei kalmár - Nemzeti Színház - Mohácsi

Erős előadás ez, bár néha kicsit túlteng benne a "mohácsizmus", ilyenkor üresen jár, öncélúskodik, és kabarétréfába megy át. Kellemes meglepetés volt Gáspár Sándor visszafogott, érett játéka.

Húsvét előtti látkép ablakomból

Véletlennapló 117.

1. Hamvas egyik írásában felbukkan a "katonga" szó, amit fél órával később viszontlátok Márai Halotti beszéd c. versében.
2. Tóth Krisztina egyik elbeszélésében szó van a fák lombkoronával azonos méretű gyökérzetéről. Leveszem a polcról az Erdélyi költők antológiáját, és egy ezt ábrázoló rajz van a címlapon.
:-)

Március 15.

Th. Bernhard: Heldenplatz Kamra - Bagossy L.

Bernhard "színdarabjai" valójában nem színdarabok, mivel nélkülözik a színpadi művek minden ismérvét: nincs cselekmény, nincsenek drámai helyzetek, karakterek, konfluktusok. Véget nem érő monológok ezek, amikben az egyes figurák a hazáját és népét folyamatosan szapuló szerző szócsöveiként működnek. Színházi értelemben csak a színészek bravúros szövegtanulása és deklamációja értékelhető bennük.