Transzparens egzisztencia, univerzális orientáció. (Hamvas)

2012. november 1., csütörtök

2012. október 29., hétfő

Szorokin: A jég - Mundruczó, Nemzeti

Másodszorra sokkal jobban kiütköztek az előadás hibái: az első rész túl hosszú, a felvonás második fele tele van felesleges trágársággal, és bátran elhagyható lenne.

Külföldi filmkurzus 70. Carpenter: Halloween (1978)

Még mindig remek dolgozat, kiváló operatőri munka, borzongató zene.

2012. október 26., péntek

Kronos Quartet: Uniko - Művészetek Palotája

Tökéletes hangzás, izgalmas látvány, ám valahogy mégis hiányérzetet hagyott bennem... És persze a "szokásos" félház, ami szerintem elég komoly szégyen.

Véletlennapló 116.

Reggel Pilinszky verset olvasok, pár órával később egy beszélgetésben a kliensem megemlíti a költő nevét.

Dead can Dance - Budapest Sportaréna

Még a múlt héten egy szép koncert a BS-ben. Ideális hangzás, komfortos körülmények, kellemes este.

2012. október 24., szerda

Nagymaros, októberi fények s árnyékok

Hősök, királyok, szentek - Magyar Nemzeti Galéria

Madarász Viktor: Kuruc és labanc.

2012. október 23., kedd

1956-2012 Magyarország története két képben

"Ahhoz, hogy a nemzet emelkedésében igazán bízni tudjak, egy hiányzott: a nemzet erkölcsi és politikai érzék dolgában nem állt olyan magasan, mint szellemiekben. Szinte a legelemibb összetartás is hiányzott: az elért vívmányokat, félő volt, könnyű lesz kicsikarni a kezéből. A megszálló német csapatok rendőrei mondták, hogy egy országban sem kaptak annyi följelentést. Még vége sem volt a háborúnak, s már megkezdődött a tolakodás az új pozíciókért: a másik magyar kiszolgáltatása a jövendő gazdáknak. Tisztelet a kivételeknek, de a magyar természet nem nagy ellenkezéssel, sőt sokszor igazán könnyű szívvel viselte, hogy legjobbjait kiemeljék a fészekből. Azt, ami történt, egyetlen kelet-európai nép sem kerülte el. De hogy így történt, annak a magyar sunyítás és irigység majdnem olyan mérten volt oka, mint a külföldi ügynökök szolgalelkűsége." Németh László: Emelkedő nemzet (részlet)

2012. október 20., szombat

Olvasónapló 31.

Igényesen, kifogástalan stílusban megírt, ám kicsit szedett-vedett, hullámzó színvonalú könyv. Nem igazán látom ebben a formában történő kiadásának az indokát, mivel több, egymással csak érintőleges viszonyban álló nagyesszét fércelt össze a szerző. A cím sokatmondó, GYP előszeretettel beszél kéretlenül, mások helyett, s részben most is ezt teszi. Úgy éreztem végig kényszeresen - és ok nélkül - mosakszik valaki(k) előtt az édesapja miatt (helyett?), akinek ideológiai fordulatait és időskori álláspontját egyszerűen képtelen megérteni és elfogadni. A könyvnek komoly erényei vannak: szerző a Kádár-korszak lényegét például remekül ragadja meg, az Idill című fejezet a kötet legerősebb része. Ugyanakkor például a Horthy-hadseregről kínosan elfogult és egyoldalú képet fest. A szöveg ott erős, ahol a szerző kiesik a GYP szerepből, és mer személyes lenni, ott és akkor felszínes és hamis, amikor visszacsúszik a "megmondóember" szerepkörébe. Összességében csillogóan okos meglátások és megállapítások, nyilvánvaló csúsztatások, felesleges intimpistáskodások, pökhendien sznob kitételek és gyenge lábakon álló, tényalapon erősen vitatható megállapítások váltakoznak a könyvben, ami ezzel együtt sokszor meggondolkodtatott.