Olvasónapló 20.

Dermesztően pontos elemzés korunk állapotáról.

Április 11. A költészet napja

ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele

Tangerine Dream - MUPA

Élvezetes, kissé hosszúra nyúlt koncert.

Gödi tavasz Húsvét hétfőn

Massenet: Manon Uránia, MET

Remek énekesek, jó rendezés, kiváló előadás. :-)

Húsvét vasárnap

Nagypéntek

Nagycsütörtök - Tarkovszkij '80

Tarkovszkij: Áldozathozatal

A minőség, a művészi, emberi és tudományos hitel még ebben a botrányos században, „történelmi végjátékban” is előbb vagy utóbb utat talál mindazokhoz, és közösséget teremt mindazokkal, akik ezen értékek mentén próbálnak tájékozódni a világban, kultúrában és önmagukban. Igazi értékre, szellemi-lelki kincsre, az Igazságra - melynek létezésében Tarkovszkij mindennel szembenézve és mindennek ellenére rendületlenül hisz - csak úgy bukkanhatunk, ha vállaljuk a felé vezető út, küzdelem fájdalmas erőfeszítéseit, a szülés-újjászületés kínjait. Ez a tarkovszkiji örökség egyik alapgondolata. A pillanatokra meglelt és az úton járás során szinte észrevétlenül mindjobban kiteljesedő Igazság azonban - paradox módon - nem rögzíthető, statikussá sem tehető, nem birtokolható teljességgel és csorbítatlanul soha. (...)A profán világot „átvérző” szakrális, spirituális „másik világ” közelébe csak az alázatos etikai Személyiségek juthatnak. „Alázatos” és „Személyiség” így együtt, egy fogalompárba kapcsolva? Miféle képtelenség ez megint? Alázatos, azaz nem mindenáron önmagát mondani, ki-fecsegni akaró, saját maga körül ördögi körben keringő individualista egyéniség, hanem a világot hatni hagyó, a természet, a tárgyak, az emberek és önmaga belső lényegét a szemlélődésben átélő teremtmény. Etikai személyiség csak alázatból, a bennünk élő individualista egyéniséggel szembeni belső erőfeszítésből és a másokért vállalt áldozatból születhet. De másokért is csak az önmagát már ilyen értelemben meglelt, kiküzdött személyiség hozhat teljes érvényű áldozatot - figyelmeztet Tarkovszkij. Az etikai személyiség - a végső válsághelyzetbe jutott emberiség fennmaradásának, a túlélésnek egyetlen garanciája - független a külvilág felszínes ítéleteitől és elvárásaitól, a politikai és piaci szempontoktól és egyéb talmi esetlegességektől. (...)A személy olyan abszolút dimenzió az ember számára, amely kiemeli őt a hétköznapi anyagi összefüggésekből, és egy másik világgal hozza kapcsolatba, ez az átlépés azonban nem valósítható meg egyedül. Az individuum személybe való átfordulása, azaz önmagán való túllépése csak más személyek közösségének irányába lehetséges.

http://lql-art.blogspot.com/2011/03/aldozathozatal-1.html

Hans Memling: Passió

Egy kép, egy vers

Kányádi Sándor Nagycsütörtökön (részlet)

nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak

a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül

családi körében költi el nagycsütörtökön

már kora délután meglép aki csak teheti

nincs idegünk már a közös szorongáshoz

a közös de a külön-különi megszégyenítéshez

sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához

ha legalább élőben menne mint minden este

a megváltott és meg nem váltott világ

minden híradójában latrok százai ezrei

mentődnek föl naponta pilátusok légiói

mossák a kezüket nyilvánosan és közben

elégedetten mosolyognak bele egyenesen a

kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-

kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-

dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó

Pergolesi: Stabat Mater - Szent Imre templom

Egy szép és felemelő esti koncert Virágvasárnapon.

Külföldi filmkurzus 48. Gibson: A passió (2004)

A Nagyhét bevezetéseként újra megnéztem ezt a borzalmasan kegyetlen filmet, ami ezúttal jóval nagyobb hatást tett rám, mint pár évvel ezelőtt.

Dobogókő felett az ég Virágvasárnapon

Külföldi filmkurzus 47. Kim Ki-Duk: Tavasz, nyár, ősz, tél... és megint tavasz (2003)

Az egyik legcsodásabb film, amit éltemben láttam, és minden benne van, ami fontos. Élet, halál, bűn, bűnhődés, szerelem, ifjonti hevesség és felnövés, bölcsességben megöregedés, lemondás, elengedés, szeretet, tisztelet, hagyomány, természet, spiritualitás. Ez a film számomra az élet enciklopédiája.

Caragiale: Farsang - Nagyszebeni Nemzeti Színház, r: S. Purcarete

Ötletes, az első sorból kicsit talán túlzottan "színes-szagos" előadás.

Egy vers

Áprily Lajos

Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?

Hajdúszoboszló

Korngold: A halott város - Debreceni Csokonai Színház r: Vlad Troickíj

Pazar kiállítású, igényesen megrendezett, színvonalas előadás, remek énekesekkel. Együtt élveztem ezt a maradandó élményt adó estét a hálás és odaadó debreceni közönséggel. Bravó!

Olvasónapló 19.

Hajdúszoboszlóra utazva újra felfedeztem Móricz zseniális novellisztikáját. Biztos kezű cselekményformálás, pár szavas, de plasztikus jellemrajzok, megannyi apró dráma. Kötelező!

Magyar filmkurzus 76. Vitézy: A Hortobágy legendája (2007)

Bántóan "csinált" és hamis, hevenyészett dramaturgiával, pocsék dialógusokkal operáló szkeccsfilm. Székely B. Miklóst narrátornak megtenni önmagában súlyos tévedés, a színészek kínlódnak, a rendezés bizonytalan, egyedül a képeslapszerűen fotografált táj nézhető ebben a jó szándékú, de rendkívül színvonaltalan filmben. Hatalmas csalódás volt. :-(