Kicsit hosszú, mérsékelten látványos előadás, jó egyéni teljesítményekkel.
2011. január 29., szombat
2011. január 28., péntek
Pauer 70 Pszeudo 40
2011. január 27., csütörtök
Magyar filmkurzus 23. Makk K: Ház a sziklák alatt (1958)
A mai Evangélium
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan
mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek
van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25
2011. január 25., kedd
Olvasónapló 4.
2011. január 24., hétfő
"Bús düledékein..." Magyar Képzőművészeti Egyetem
Magyar filmkurzus 22. Máriássy F: Egy pikoló világos (1955)
Roppant érdekes film a Rákosi korszak végéről. Egy évvel a forradalom előtt, már nem annyira sematikus, még nem annyira újhullámos. Minden bénasága ellenére tömény erotika és elementáris életvidámság sugárzik belőle. Bitskey Tibor Elvis-frizurával, Ruttkai Éva fürdőruhában, Őze Lajos gimnasztyorkában, Kautzky József jampi-öltönyben (!). Schubert Éva intrikál, és jönnek a sötét gondolatok az Élmunkás-hídon... :-)
2011. január 22., szombat
Heller Ágnes Hamvasról
Lukács György B-listázta Hamvas Bélát. Mi a véleménye erről?
Nem volt ilyen hatalma, hogy B-listázhatta volna.
Ha nem jogilag értjük ezt a kategóriát, akkor hogyan akadályozta érvényesülését a szellemi életben?
Nagyon metaforikusan kell beszélni erről, mert senkit sem tudott B-listázni. Sosem volt ilyen pozícióban.
Akkor ez egy téves vélekedés?
Természetesen. Akár szerette Hamvas Bélát, akár utálta, nem volt lehetősége erre. Egyetemi tanárként nem tehette ezt meg.
Önnek mi a véleménye Hamvas Béla műveiről?
Hamvas Béla műveit igen középszerűnek tartom. Vannak érdekes gondolatai, de nem gondolom a jelentős filozófusok közé tartozónak.
http://www.irodalmijelen.hu/node/8333
Hamvas műve velem olyat tett, ami minden filozófia végső célja (kellene legyen): átformálta világlátásomat, és megváltoztatta az életemet. Heller műveivel kapcsolatban ilyen vagy hasonló hatást nem fedeztem fel magamon. Heller a beszélgetés során, amikor Hamvas neve előkerül, váratlanul kiesik az értékpluralizmust hirdető posztmodern sztárfilozófus szerepéből, és hirtelen minősíteni, értékelni kezd. Véleménye, ítélkezése kísértetiesen emlékeztet tanítómesterére. Mi lehet ennek az oka? Vajon miért érezte szükségesnek Lukács – Heller minden mellébeszélése ellenére - a huszadik század egyik legnagyobb magyar gondolkodójának, Hamvas Bélának az ellehetetlenítését? Vajon miért nevezi –nem meglepő módon - „közepes” gondolkodónak ugyanőt Lukács leghíresebb tanítványa, Heller Ágnes is? Miért tartanak holtában is Hamvastól?
Vajon nem azért, mert Hamvas önmagával kezdte az etikai alapú gondolkodást? Mert egy olyan kérlelhetetlenül meg nem alkuvó emberi alapállás igényével lépett fel, ami bármilyen érvényesnek tekinthető filozófia első lépése kellene legyen? Vajon nem azért, mert olyan művet alkotott, ami szívósan ellenáll a Lukácsok és Hellerek világlátásának, gondolati eszköztárának, és toronymagasan kiemelkedik a magyar bölcselet történetéből?
Úgy gondolom, hogy Hamvas, a "középszerű" filozófus akkor is élni és hatni fog, amikor Heller - jó esetben - legfeljebb lábjegyzet lesz a filozófia történetében.
Brecht Félelem és macskajaj a harmadik birodalomban - Zsótér
2011. január 18., kedd
Végh Attila A gyorsuló ember (részletek)
(... ) A mai átlagember nem érti az időt. Nem érti a nagy időt,melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe a halál megértése. De nem érti a kis időt sem, a pillanat értelmét; nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezek az életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. (...) A modern társadalom zajától megbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimásszon a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklődése puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikai idő. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szellem emberének nevezzük. Ő lassacskán egy kaszt képviselőjévé, a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony létszintre süllyedt a tömeg körülötte. A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömege a szellem felé zárt, fogyasztói életet él. (...) . Jobb, ami gyorsabb: ez fő életelve. Ez az időgyilkosság, ez a szellemgyilkosság az, amiben a mai technizált ember él. (...) Az időhalálban álló, tevő ember azt hiszi, gyorsabban jobb. Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés helyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, táryakat neki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója: a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik és fogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá.
Országépítő 2001/3.
2011. január 17., hétfő
Garaczi Ovibrader Thália Bagó B
Egy Huxley gondolat
2011. január 16., vasárnap
Magyar filmkurzus 21. Gothár Megáll az idő (1981)
2011. január 14., péntek
Egy színdarab, egy vers: Szputnyik Hókirálynő MU

Peter Handke:
Mikor a gyermek gyermek volt
mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment
patak helyett bőgő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert
mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek
mikor a gyermek gyermek volt
semmiről nem volt véleménye
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt ha fényképezték
mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
hogy kezdődött az idő,
s hol ér véget a tér?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz, és emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok
mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
a borsó, a tejberizs,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj
mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
most meg újra és újra
sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben
látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni képes
nem tudta elképzelni a semmit,
most meg undorodik tőle
mikor a gyermek gyermek volt,
magával ragadta a játék,
most belefeledkezni csak a munkába tud
mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
mint ahogy ma is még
a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
mint ahogy ma is még
a friss diótól érdes lett a nyelve,
mint ahogy ma is még
minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után
jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még
megijedt minden idegentől,
mint ahogy ma is még
úgy várta az első havat,
mint ahogy ma is még
mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még








