Magyar filmkurzus 1. Fábri Zoltán: Körhinta

Hideglelősen szép film, amin nem fog az idő. Az aktuálpolitikai felhangoktól eltekintve igazi mítikus sorsdráma, zseniális színészi alakításokkal. Törőcsik, Soós Imre, Kiss Manyi, Barsi Béla, Szirtes Ádám.

Véletlennapló 81.

Castróról, Kennedyről beszélgetünk az autóban, Dani előre mutat, az előttünk haladó kocsi rendszáma JFK. :-)

VBA: Kolorádó Kid m1

Nehezen néztem végig, modorosnak, erőltetettnek látom ezt a nehezen megszületett dolgozatot. Vágvölgyitől nekem ez kevés, hiányzik az eredeti ötlet, gondolat, és ami ilyen -pl. a jassznyelv- az igen zavaró, helyenként egyenesen nevetséges. Szinte minden kockáját, jelenetét az "ezt láttam már valahol" érzés lengi be, és nem csak az idézetek, utalások, cameo-k miatt...
http://www.cameofilm.hu/filmek/10

Schimmelpfennig: Golden Dragon - Katona

"Schimmelpfennig remek szerkesztő. Olyan sebesen mozgatja bábuit, mint az itt a piros, hol a piros piaci csalói. Álmélységet mímel az üresség helyén. Bonyolultnak képes mutatni a semmit."
(MGP, NOL, 2010. november 1.) Maradéktalanul egyetértek. Ez az üres, semmitmondó előadás szerintem méltatlan a Katonához, Gothárhoz, és az öt remek színészhez. Vagyis nem tudok egyetérteni azzal, hogy "Érdekes dráma és előadás a Golden Dragon, érdemes volt bemutatni. Nem jelentős, de fontos színházi esemény." Szántó Judit, szinhaz.net, 2010. október 31.

Szent Imre herceg napján

A magyar ifjúság védőszentje, akiről a magyar ifjúság nem akar tudni. Jelenleg elhagyottan, szomorúan, mocskos palánkok között áll a Móricz Zsigmond körtéren.

Egy Márai vers November 4-re

Mennyből az Angyal - Menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal


New York, 1956.

Böcklin: A holtak szigete

Baltazár Színház - Gödör

Véletlennapló 80.

Kápolnásnyékre menet az autóban egy Mikszáth kisregényről mesélek Pirónak, amiben Napóleon aranyakról esik szó. Nyéken apósom váratlanul egy Napóleon arany utánzatot vesz elő.

1956. október 23.

Nem látom a nemzeti lobogókat a házakon. Pedig a múltját nem tisztelő népnek aligha van jövője...

A múló idő nyomában - Október

Újabb kisbrávó a "kreatívnak"

Ha AKARSZ egy telefont, akkor AKARJAD nagyon, mert az neked ALAPBÓL JÁR, meg TÖK ÉDY. Kimosott agyaddal a könyvekről már úgyis rég letettél, a rongyokat pedig úgyis megveszed. Csak AKARNI kell.

A magyar festészet napja

Mednyánszky László Őszi táj

GJ, OH 50 Café Magritte

Handke, Bodó, Szputnyik, Graz, Nemzeti

Többnyire ötletes, de helyenként elfáradó előadás, a Bodó-féle filmes stílusban. Nekem szimultán látványnak sok, mondandót, mélységet tekintve viszont kevés volt. Ahogy Hamvas mondja: nem mű, csak mutatvány.
http://azora.blog.hu/

I.M. Modor Ádám

Halottam itt is, ott is, egyre többen...

Az irgalmasság cselekedetei - Lőcse, Szt.Jakab templom

Az irgalmasság cselekedetei a holtak eltemetése, a foglyok kiváltása, a mezítelenek felruházása, a hajléktalanok befogadása, az éhezők táplálása, a szomjúhozók itatása és a szomorúak vigasztalása. Jézust a szűkölködőkben ismerjük fel, míg az irgalmasságot gazdag házaspár gyakorolja. A képek fölött látható angyal maga a "jótékonyság szelleme". A bűnöket az azokat megtestesítő állatokkal ábrázolja az ismeretlen művész: így a jóra való restséget szamárral, a haragot a medvén ülő (ön)gyilkosokkal, az irigyeket a csontot rágó kutyával, a torkosságot a kacsát tartó rókával, a bujaságot az anyasertés hátán ölelkező párral, a kapzsiságot a béka hátán kincseket gyűjtővel, a kevélységet pedig az oroszlán hátán ülő házaspárral. A két sorozat kontrasztja tudatos komponálásra vall, és sikeresen ülteti át az elvontságot érzékelhető valósággá.

Véletlennapló 79.

A mai újságban cikket olvasok Pege Aladárról, pár órával később a városban járva megakad a szemem szülőháza emléktábláján.

Egy Radnóti vers

PÁRIS

A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.

S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszucombu drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?

Mint hadsereg vonult a nyár,
port vert az úton és dobolva izzadt,
hűs pára szállt utána már
s kétoldalt szerteszét lengett az illat.
Délben még nyár volt s délután esős
homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.

Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétaltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.

Hol vagytok ó, zengő állomások:
CHÁTELET-CITÉ - St. MICHEL-ODÉON!
S DENFERT-ROCHEREAU - úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon:
Hol vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.

S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?

Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm?
A lent bűzölgő olcsó étterem
macskája párzott fönt a háztetőn.
Hogy nyávogott! Mégegyszer hallom-é?
Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen
ricsajban úszhatott a hold alatt Noé.

1943. augusztus 14.

Gödi ősz. Kert, fák, állatkák, csönd, szeretet