Halottam itt is, ott is, egyre többen...
2010. október 16., szombat
2010. október 14., csütörtök
Az irgalmasság cselekedetei - Lőcse, Szt.Jakab templom
Az irgalmasság cselekedetei a holtak eltemetése, a foglyok kiváltása, a mezítelenek felruházása, a hajléktalanok befogadása, az éhezők táplálása, a szomjúhozók itatása és a szomorúak vigasztalása. Jézust a szűkölködőkben ismerjük fel, míg az irgalmasságot gazdag házaspár gyakorolja. A képek fölött látható angyal maga a "jótékonyság szelleme". A bűnöket az azokat megtestesítő állatokkal ábrázolja az ismeretlen művész: így a jóra való restséget szamárral, a haragot a medvén ülő (ön)gyilkosokkal, az irigyeket a csontot rágó kutyával, a torkosságot a kacsát tartó rókával, a bujaságot az anyasertés hátán ölelkező párral, a kapzsiságot a béka hátán kincseket gyűjtővel, a kevélységet pedig az oroszlán hátán ülő házaspárral. A két sorozat kontrasztja tudatos komponálásra vall, és sikeresen ülteti át az elvontságot érzékelhető valósággá.
2010. október 13., szerda
Véletlennapló 79.
A mai újságban cikket olvasok Pege Aladárról, pár órával később a városban járva megakad a szemem szülőháza emléktábláján.
Egy Radnóti vers
PÁRIS
A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.
S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszucombu drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?
Mint hadsereg vonult a nyár,
port vert az úton és dobolva izzadt,
hűs pára szállt utána már
s kétoldalt szerteszét lengett az illat.
Délben még nyár volt s délután esős
homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.
Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétaltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.
Hol vagytok ó, zengő állomások:
CHÁTELET-CITÉ - St. MICHEL-ODÉON!
S DENFERT-ROCHEREAU - úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon:
Hol vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.
S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?
Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm?
A lent bűzölgő olcsó étterem
macskája párzott fönt a háztetőn.
Hogy nyávogott! Mégegyszer hallom-é?
Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen
ricsajban úszhatott a hold alatt Noé.
1943. augusztus 14.
A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.
S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszucombu drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?
Mint hadsereg vonult a nyár,
port vert az úton és dobolva izzadt,
hűs pára szállt utána már
s kétoldalt szerteszét lengett az illat.
Délben még nyár volt s délután esős
homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.
Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétaltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.
Hol vagytok ó, zengő állomások:
CHÁTELET-CITÉ - St. MICHEL-ODÉON!
S DENFERT-ROCHEREAU - úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon:
Hol vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.
S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?
Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm?
A lent bűzölgő olcsó étterem
macskája párzott fönt a háztetőn.
Hogy nyávogott! Mégegyszer hallom-é?
Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen
ricsajban úszhatott a hold alatt Noé.
1943. augusztus 14.
2010. október 6., szerda
Október 6. A tizenhárom aradi vértanú emléknapja, 1849-2010
Tompa Mihály
A madár, fiaihoz
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!
Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!
2010. október 3., vasárnap
Csehov: Három nővér - Andrei Serban, Nemzeti Színház
Számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi élménye...
Tasnádi: A fajok eredete - Sirály
Van benne néhány szívszorító pillanat, pár remek ötlet, de összességébén hiányérzettel álltam fel a végén. Az előadás nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket, és a második felében bekövetkezett, amitől tartottam: a Mucsi-Scherer páros fárasztó, maníros ripacskodása.http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/2665/a-fajok-eredete-siraly/
Véletlennapló 79.
1. Vacsoránál Piróval szóba kerül a fókuszcsoport, este a Sirályban látott darabban elhangzik ugyanez a kifejezés.
2. Az autóban Branyiszkóról, 1848-ról beszélgetünk. Vácon a piros lámpánál körbenézek, és egy Damjanich emléktáblán akad meg a szemem. Este a tv-ben belebotlok egy műsorba, ami a komáromi erődről, Klapkáról és Haynau-ról szól.
2. Az autóban Branyiszkóról, 1848-ról beszélgetünk. Vácon a piros lámpánál körbenézek, és egy Damjanich emléktáblán akad meg a szemem. Este a tv-ben belebotlok egy műsorba, ami a komáromi erődről, Klapkáról és Haynau-ról szól.
2010. szeptember 25., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)