2009. szeptember 26., szombat
2009. szeptember 22., kedd
Néhány mondat az időről
A mai átlagember nem érti az idõt. Nem érti a nagy idõt,
melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe a
halál megértése. De nem érti a kis idõt sem, a pillanat értelmét;
nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezek
az életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. Az
ember nemigen tud mit kezdeni azokkal az idõkkel, melyek a
fizikai idõt egyfajta morális idõfogalom felé haladják meg, a
morál legmagasabb értelmében. A modern társadalom zajától
megbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimásszon
a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklõdése
puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikai
idõ. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szellem
emberének nevezzük. Õ lassacskán egy kaszt képviselõjévé,
a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony létszintre
süllyedt a tömeg körülötte.
A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömege
a szellem felé zárt, fogyasztói életet él. Nem érti a kis és nagy
idõt, bosszút áll hát a közepes idõn, a hétköznapi cselekvések,
a mindennapok idején. Megérzi, hogy összehúzott, a szellemtõl
érintetlen életet él, és megpróbálja a trükköt: összehúzódva
kiterjedni. Az idõben ellenséget lát, aki aljas módon megöregít,
beférkõzik a dolgokba, meghosszabbítja az elérési utakat.
Márpedig a gyors elérés, a gyors kielégülés, a gyors meggazdagodás,
a gyors karrier, a gyors élet a mai kor fõ kívánalmai. A
magát modernnek érezni akaró ember pedig fejet hajt, és
mindennapi cselekedeteiben arra törekszik, hogy az idõt kiszorítsa
dolgaiból. Jobb, ami gyorsabb: ez fõ életelve. Ez az idõgyilkosság,
ez a szellemgyilkosság az, amihez a mai technika ért,
amiben a mai technizált ember él. (...)
Az idõhalálban álló, tevõ ember azt hiszi, gyorsabban jobb.
Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés
helyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, tárgyakat
neki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója:
a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik ésfogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá.
Végh Attila A gyorsuló ember
Országépítő 2001/3.
www.orszagepito.hu
melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe a
halál megértése. De nem érti a kis idõt sem, a pillanat értelmét;
nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezek
az életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. Az
ember nemigen tud mit kezdeni azokkal az idõkkel, melyek a
fizikai idõt egyfajta morális idõfogalom felé haladják meg, a
morál legmagasabb értelmében. A modern társadalom zajától
megbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimásszon
a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklõdése
puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikai
idõ. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szellem
emberének nevezzük. Õ lassacskán egy kaszt képviselõjévé,
a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony létszintre
süllyedt a tömeg körülötte.
A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömege
a szellem felé zárt, fogyasztói életet él. Nem érti a kis és nagy
idõt, bosszút áll hát a közepes idõn, a hétköznapi cselekvések,
a mindennapok idején. Megérzi, hogy összehúzott, a szellemtõl
érintetlen életet él, és megpróbálja a trükköt: összehúzódva
kiterjedni. Az idõben ellenséget lát, aki aljas módon megöregít,
beférkõzik a dolgokba, meghosszabbítja az elérési utakat.
Márpedig a gyors elérés, a gyors kielégülés, a gyors meggazdagodás,
a gyors karrier, a gyors élet a mai kor fõ kívánalmai. A
magát modernnek érezni akaró ember pedig fejet hajt, és
mindennapi cselekedeteiben arra törekszik, hogy az idõt kiszorítsa
dolgaiból. Jobb, ami gyorsabb: ez fõ életelve. Ez az idõgyilkosság,
ez a szellemgyilkosság az, amihez a mai technika ért,
amiben a mai technizált ember él. (...)
Az idõhalálban álló, tevõ ember azt hiszi, gyorsabban jobb.
Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés
helyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, tárgyakat
neki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója:
a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik ésfogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá.
Végh Attila A gyorsuló ember
Országépítő 2001/3.
www.orszagepito.hu
2009. szeptember 20., vasárnap
Véletlennapló 60.
Egy beszélgetésben utalok Ferenc József "Viribus unitis" jelmondatára. Másnap a Nyugati pályaudvaron véletlenül felpillantok, és meglátom ezt a feliratot az ún. Királyváró ajtaja felett.
2009. szeptember 17., csütörtök
Véletlennapló 59.
2009. szeptember 14., hétfő
Véletlennapló 58.
Este Bogár László Globalizációról szóló írását olvasom, amiben József Attilától idézi az "Ős patkány terjeszt kórt... " sort. Ma a doktori képzésen Fokasz Nikosz előadásában idézi ugyanezt a sor.
József Attila
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellens
erkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek
csendes árnyain.
1937. január
József Attila
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellens
erkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek
csendes árnyain.
1937. január
2009. szeptember 13., vasárnap
2009. szeptember 11., péntek
Véletlennapló 57.
Éjjel kígyóval álmodom. Krúdy szerint betegnek nem jó jel, amúgy gazdagságot hoz. Reggel Márait olvasok, aki A négy évszak egyik szeptemberi részében a álmokról ír. Pár napja olvastam Márai Szindbád hazamegy című, Krúdy/Szindbád életének utolsó napjáról szóló könyvét.
Két Simone Weil idézet
A nyomor, mely már a nyomorult tárgyakra szegez, pőrén mutatja aragaszkodás természetét. Ezt látva: világos a leválás szükségessége.
A ragaszkodás teremti az illúziókat, aki a valóságot szomjazza, annak el kell szakadnia a világtól.
A ragaszkodás teremti az illúziókat, aki a valóságot szomjazza, annak el kell szakadnia a világtól.
2009. szeptember 10., csütörtök
Várszegi Asztrik főapát úr pár mondata
Ma a szolgaság, a látszat ellenére, sokkal nagyobb, mint valaha. A mai ember önmagát veszíti el, a bensőjét adja el napról napra. És a világ, a hatalma, a gazdálkodása, a konzumkínálata révén arra állt be, hogy az ösztönös ént lovagolja meg, és bocsássa áruba. Aminek az árucímkéje mellé nem teszi oda, hogy ennek a vége a romlás és a halál; azt majd csak te fogod megtapasztalni, ő pedig meggazdagszik belőle.
(Ezredkezdet)
(Ezredkezdet)
Egy film

Barbárok a kapuk előtt Les Invasions barbares / The Barbarian Invasions Színes, kanadai-francia film (2003) Szereplők: Rémy Girard, Stéphane Rousseau, Dominique Michel, Dominique Michel, Dorothée Berryman, Louise Portal, Yves Jacques Zene: Pierre Aviat Fényképezte: Guy Dufaux Forgatókönyv: Denys Arcand Rendezte: Denys Arcand
Megkapó kis film betegségről, halálról, elmúlásról, barátokról, szeretőkről, munkáról, apa-fiú viszonyról. Vagyis az ÉLET-ről. ****
2009. szeptember 9., szerda
A mai Evangélium Lk 6,20-26
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal."
Lk 6,20-26
Lk 6,20-26
2009. szeptember 7., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


