Komló 2008 dec 4-5.

Szomorkás téli időben, sötétben, esőben vezetve....

Old Man's

Egy hosszú, tartalmas nap végén a Bells magával ragadóan életvidám koncertje Old Man's Music Pubban.

Véletlennapló 30.

Tegnap több hónapos kölcsönlét után visszakapom Kamarás István A Jézus projektum című könyvét, ami többek között egy, a csodálatos kenyérszaporítással kapcsolatos szociálpszichológiai kísérletről szól. A mai Evangéliumban az egyik erről szóló szentírási rész szerepel. Mt 15,29-37

Véletlennapló 29.

Pár napja az egyik kliensemnek ajánlom Eknath Easwaran Ne siess! c. könyvét, amit annak idején, jó pár éve Kiss Tibinek adtam. Tegnap reggel egy Quimby sorral a fejelmen ébredek, "egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem". Este a metrón rám köszön Kiss Tibi, beszélgetünk, megemlítem neki a könyv dolgát, ő pedig elmondja, hogy továbbadta valakinek.

Véletlennapló 28.

Tegnap az irodám rendezése közben leesik a polcról A nemes nyolcrétű ösvény c., a buddhizmusról szóló könyvem. Este viszontlátom a könyv egy másik példányát egy igen valószínűtlen közegben, a Vaspálya utcai absztinens átmeneti szálló csoportszobájában.

Apu 75.

Véletlennapló 27.

Tegnap este otthon szóba kerül K.P. színésznő, akit egy emlékezetes előadásban láttam a Merlinben. Ma reggel kinyitom az újságot, ő van a tv műsor címoldalán. :-)

William Blake: A pokol közmondásai

Ostoba ember szemrehányására jól ügyelj: királyi kitüntetéssel ér föl az!

Egy haiku, egy kép 2.

Múlik az ősz is:

veszett viharfellegek

marnak a Holdba.

(Basho)

Véletlennapló 26.

Tegnap este Stanislav Grof munkássága kapcsán a "morfogenetikus mezőkről" olvasok a Tudat forradalma c. kötetben. Ma reggel a televízióban egy beszélgetés során elhangzik ugyanez a kifejezés.

Egy haiku, egy kép

Ősz viharában

vergődik fám. Rossz tetôn

át csepp hull cseppre.

(Matsuo Basho)

Püspökszentlászló, Életrendezés Háza

Pilinszky János:
Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

Csend, szikrázó napsütés, rohanó felhők, hózápor, versek.

Véletlennapló 25.

Meglátom M.T. ünnepekről szóló könyvét egy könyvesboltban, nem lehet kinyitni, le van fóliázva. Este megkérdezem Tinkát, ismeri-e a szerzőt és a könyvet. Nemleges a válasz. Másnap egy konferencián megszólítja M.T. felesége, hosszasan elbeszélgetnek, és rádióriport is készül.

M.A.T. konferencia a Kossuth Klubban

„Droghasználók a börtönben. Problémafeltárás, kezelés, ártalomcsökkentés”

Szemelyácz János hozzászól...

Véletlennapló 24.

A költözésnél két példány is előkerül a "Mérgező szülők" c. könyvből, nem emlékeztem rá, hogy nekem is megvan. Szilvi barátném meghív ebédre, és nála ugyanezt a könyvet látom viszont. Aznapi órámon az egyik hallgató is ebből tart beszámolót.

'Függő játszma' c. konferencia, Kecskemét

http://www.fuggojatszma.eu/index.html

Véletlennapló 23.

Mircea Eliade A szent és profán című könyvét olvasom, amiben sok szó esik a szakrális helyekről. Pénteken a színvonalasan megrendezett szentendrei Hamvas emléknapon Dúl Antal többek között a hely szentségéről is beszél. A felolvasások során elhangzott az alábbi szöveg is.

Hamvas Béla Jázmin és olaj (részlet)

Gyermekkoromtól az egész évet szerettem volna egyszer úgy eltölteni, hogy a természet mozgásából, a rügyezéstől a lombhullásig, egyetlen mozdulatot se mulasszak el. Amit láttam, a csupasz ág és mire újra odanéztem, a bimbó kifakadt, mire megint, már nagy volt a levél és rajta a gyümölcs. Szerettem volna fákat és ágakat, növényeket és domboldalakat mindennap, sőt reggel, délben, este megnézni; a rügyek fakadását, a legelső zöld csíkot, ahogy a bimbó nyílik, fakad, a szirom lehull, egész addig, amíg a gyümölcs megérett, a levél lassan megsötétedik, aztán októberben vörösödik, sárgul, dohánybarna lesz és lehull.
Most láthattam és látom. Az első tapasztalatom különös volt. Azt hittem, a kertész és a földművelő a természetet jobban ismeri. Erről szó sincs. A természetből a legtöbbet a művész látja. A kertész nem is a fát nézi, hanem a termést. A paradicsomot, a tököt, az uborkát, a szőlőt észre se veszi. Nem a lény a fontos, hanem a haszon. Egyetlen földművelővel se találkoztam, aki a növényt ne úgy nézte volna, hogy az kizsákmányolásra neki szánt alany és ő, persze, mindent elkövet, hogy azt ki is zsákmányolja. Igazán nem jobb, mint bármelyik kapitalista. A legtöbb kert nem különb, mint a kényszermunkatábor. A földműves lelkiismerete pedig rossz. Kertjének nem apja. Zsivány. Persze minden művész se tud úgy nézni, mint Van Gogh vagy Corot. De már az az egy, hogy nem akar rabolni, szemét tisztábbá teszi.
Második tapasztalatom, hogy időszámításom megváltozott. A valódi naptár szerint kezdtem gondolkozni.
A valódi naptárt pedig a napnak az állatkör jegyeiben való vándorlása teremti. Tavaszkezdet március huszonegy. Minden lényeges változás huszonegyedike körül van. És, amikor a nap az állatkör jegyének a közepén áll, nyolcadika körül. Március nyolc, a rigók fütyülni kezdenek. Április nyolc, a fülemüle énekelni kezd, a mandula virágzik. Június nyolc, Medárd, a nyári esőkorszak kezdete. Augusztus nyolc, a kánikula kulminál, a régiek népünnepei. Szeptember nyolc, a fecskék elköltöznek. Október nyolc, a tücskök elhallgatnak. A Gergely-naptár érvénytelen. A természet a hagyomány naptára szerint él.
A Kos jegyében vetni kell. A Bika jegyében ültetni kell. Az Ikrek jegyében nevelni kell. Az erdő a Rák elején eléri a legnagyobb lombsűrűséget. Július elején a levél megsötétedik. A Rák és az Oroszlán az érlelő. A tavasz a Bika végén tetőre ér. A jázmin és az olaj virágzik.

Hamvas 40.

Ma 40 éve hunyt el Hamvas Béla. Tisztelői síremlék avatást és emléknapot tartanak Szentendrén, amire remélhetőleg eljutok. Álljon itt egy rövid részlet ebből az alkalomból egyik kedvenc Hamvas írásomból, ami péda arra, hogy mennyire húsbavágóan időszerűek ma is a Mester gondolatai.
http://arsetvita.wordpress.com/2008/10/12/hamvas-bela-emleknap-november-7-szentendre/

1962. FEBRUÁR 4. (részlet)

Nem lehet elég keveset élni ahhoz, hogy az ember a bajokon való segítésnek tökéletes időszerűtlenségét ne tapasztalja. Úgy látszik, az ilyen időknek az a sajátsága, hogy nem azoknak enged, akik javítani kívánják, hanem azoknak, akik ténylegesen aláássák. A modern civilizáció gépszövevénye remekül működik, amíg jó idő van. Mihelyt aszály áll be, vagy árvíz van, sokat esik az eső, vagy a hó, kitűnik, hogy az egész elképzelhetetlenül labilis. Inogni kezd, éspedig nem egyik vagy másik részletében. Inogni kezd az egész. Az államintézmény is csak jó idő esetén működik. Mihelyt szociális zavar, elégedetlenség; bizalmatlanság lép fel, válságba kerül. Az egész civilizáció normálidőben jó. Nem számol azonban a mutációkkal és a katasztrófákkal.

Négy füstmentes év 2004. nov. 1 óta

Véletlennapló 22.

Mindenszentek előestéjén, a lakástól (is) búcsúzva Shakespeare Szonettjeit hallgatom Mácsai Pál előadásában. Vasárnap este Feri atya egy Shakespeare idézetet fűz a szentbeszédbe. :-)

XI.

Ahogy romlasz, úgy nőssz a tieid
Egyikében attól, amit ma vesztesz;
S mit ifjan adsz, véred friss cseppjeit
Visszakapod, mikor tested öreg lesz.

Így élni szépség, okosság, erő,
Másképp vénség, hülő kor, őrület;
Hinnénk neked, meghalna az idő:
Még hatvan év, s eltűnnénk, emberek.

Kit a Természet nem folytatni gyártott,
Száradjon, vesszen a nyers, durva, torz;
Téged dúsaknál dúsabban megáldott:
Becsüld jótettét, s jóval viszonozd;

Pecsétté vésett s megszabta a munkád:
Üsd le sokszor, s ne hagyd veszni a mintát.