Tarkovszkij: Áldozathozatal2012. április 6., péntek
Nagycsütörtök - Tarkovszkij '80
Tarkovszkij: ÁldozathozatalA minőség, a művészi, emberi és tudományos hitel még ebben a botrányos században, „történelmi végjátékban” is előbb vagy utóbb utat talál mindazokhoz, és közösséget teremt mindazokkal, akik ezen értékek mentén próbálnak tájékozódni a világban, kultúrában és önmagukban. Igazi értékre, szellemi-lelki kincsre, az Igazságra - melynek létezésében Tarkovszkij mindennel szembenézve és mindennek ellenére rendületlenül hisz - csak úgy bukkanhatunk, ha vállaljuk a felé vezető út, küzdelem fájdalmas erőfeszítéseit, a szülés-újjászületés kínjait. Ez a tarkovszkiji örökség egyik alapgondolata. A pillanatokra meglelt és az úton járás során szinte észrevétlenül mindjobban kiteljesedő Igazság azonban - paradox módon - nem rögzíthető, statikussá sem tehető, nem birtokolható teljességgel és csorbítatlanul soha. (...)A profán világot „átvérző” szakrális, spirituális „másik világ” közelébe csak az alázatos etikai Személyiségek juthatnak. „Alázatos” és „Személyiség” így együtt, egy fogalompárba kapcsolva? Miféle képtelenség ez megint? Alázatos, azaz nem mindenáron önmagát mondani, ki-fecsegni akaró, saját maga körül ördögi körben keringő individualista egyéniség, hanem a világot hatni hagyó, a természet, a tárgyak, az emberek és önmaga belső lényegét a szemlélődésben átélő teremtmény. Etikai személyiség csak alázatból, a bennünk élő individualista egyéniséggel szembeni belső erőfeszítésből és a másokért vállalt áldozatból születhet. De másokért is csak az önmagát már ilyen értelemben meglelt, kiküzdött személyiség hozhat teljes érvényű áldozatot - figyelmeztet Tarkovszkij. Az etikai személyiség - a végső válsághelyzetbe jutott emberiség fennmaradásának, a túlélésnek egyetlen garanciája - független a külvilág felszínes ítéleteitől és elvárásaitól, a politikai és piaci szempontoktól és egyéb talmi esetlegességektől. (...)A személy olyan abszolút dimenzió az ember számára, amely kiemeli őt a hétköznapi anyagi összefüggésekből, és egy másik világgal hozza kapcsolatba, ez az átlépés azonban nem valósítható meg egyedül. Az individuum személybe való átfordulása, azaz önmagán való túllépése csak más személyek közösségének irányába lehetséges.
2012. április 5., csütörtök
Egy kép, egy vers

Kányádi Sándor Nagycsütörtökön (részlet)
| nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak |
| a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül |
| családi körében költi el nagycsütörtökön |
| már kora délután meglép aki csak teheti |
| nincs idegünk már a közös szorongáshoz |
| a közös de a külön-különi megszégyenítéshez |
| sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához |
| ha legalább élőben menne mint minden este |
| a megváltott és meg nem váltott világ |
| minden híradójában latrok százai ezrei |
| mentődnek föl naponta pilátusok légiói |
| mossák a kezüket nyilvánosan és közben |
| elégedetten mosolyognak bele egyenesen a |
| kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat- |
| kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra- |
| dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó |
Külföldi filmkurzus 48. Gibson: A passió (2004)
2012. április 2., hétfő
Külföldi filmkurzus 47. Kim Ki-Duk: Tavasz, nyár, ősz, tél... és megint tavasz (2003)
2012. március 28., szerda
2012. március 24., szombat
Egy vers
Áprily Lajos
Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
2012. március 23., péntek
Korngold: A halott város - Debreceni Csokonai Színház r: Vlad Troickíj
Olvasónapló 19.
Magyar filmkurzus 76. Vitézy: A Hortobágy legendája (2007)
Bántóan "csinált" és hamis, hevenyészett dramaturgiával, pocsék dialógusokkal operáló szkeccsfilm. Székely B. Miklóst narrátornak megtenni önmagában súlyos tévedés, a színészek kínlódnak, a rendezés bizonytalan, egyedül a képeslapszerűen fotografált táj nézhető ebben a jó szándékú, de rendkívül színvonaltalan filmben. Hatalmas csalódás volt. :-(
Külföldi filmkurzus 46. Szokurov: Orosz bárka (2002)
2012. március 14., szerda
Józanok csendje - Stúdió K
2012. március 10., szombat
Külföldi filmkurzus 45. Kim Ki-duk: Az irgalmas lány (2004)
A mai Evangélium Lk 15,1-3.11-32

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba állbűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32
2012. március 9., péntek
Külföldi filmkurzus 44. Jarmusch: Hervadó virágok (2005)
2012. március 4., vasárnap
Egy Hamvas gondolat
"A költő mámora az élet természetes állapota? Igen. A szerelem szenvedélye az élet természetes állapota? Igen. Az enthuziazmus az élet természetes állapota? Igen. Miért? Mert a létezés logikája paradox. A bolond bölcs? A bölcs bolond? Igen. Milyen kár, hogy a bolond egy okos szót sem mondhat, mikor az okosak olyan bolondok. Nincs okosabb lény, mint a bolond. Az élet normál állapota az őrület. A kristály örvénylik. Tulajdonképpen csak az beszél helyesen, aki félrebeszél. Ezért van, hogy akit a hatalmi ösztön elkap és az életre veti magát, az egészet elveszti. S ezért van, hogy aki leül az országút szélére és szundikál, az egészet megnyeri. Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, mi lesz. "
Arlequin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










