Molnár V. József: Karácsony

„A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.

Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot („mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. „Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…

A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”

Magyar filmkurzus 72. Nádasdy-Ranódy: Lúdas Matyi (1949)

Kicsit osztályharcos hevületű az első magyar színes film, de PG most megjelent elemzése alighanem új szempontokat ad majd hozzá.
http://www.magyarmenedek.com/products/6573/Ludas_Matyi_avagy_a_magyar_nemes_megigazulasa_-_konyv_-_Pap_Gabor.htm

Külföldi filmkurzus 32. Hiroshi: A homok asszonya (1964)

Nyomasztóan gyönyörű spirituális történet "a férfi útjáról".

Dani fiam 16 éves

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

(Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai)

Handel: Messiás ÖrökimádásTemplom, Ars Sacra Nova

Magyar filmkurzus 71. Kósa F: Hószakadás (1974)

Gyönyörű ballada, lélegzetelállító képekben elbeszélve.

Külföldi filmkurzus 31. Polanski: A kilencedik kapu (1999)

Közepesnél is gyengébb "ördögös" suspense, egy-egy pillanatra villan fel benne Polanski valódi tehetsége.

Flaubert-Forgách: Dilettánsok Katona, Ascher

Olcsó poén lenne a címmel élcelődni, ám a Katonában aligha helyénvaló. A gond sajnos - nem először -éppen az, hogy profi színházcsinálók elképesztő mennyiségű munkát raknak egy nagyjából teljesen érdektelen, helyenként unalmas előadásba. Ezt láttam már a Két lengyelül beszélő szegény román, és a Golden Dragon esetében is, most viszont minden korábbinál szembetűnőbb volt. Egyszerűen nem értem az előadás "raison d'etre"-jét. Pazar és igényes kiállításban, látványos díszletben, ötletes jelmezekben, papírmasé figurák, soványka történet, kínlódó színészek. Minek, minek, minek ez a pazarlás? - ez zakatolt bennem. :-(

R.I.P.

Isten akaratában megnyugodva ma reggel utolsó útjára kísértem Rovit egy kőbányai bontóba. Becsülettel szolgált, élt 18 évet és 236.000 km-t. RIP.

Véletlennapló 104.

1. Pár napja József Attila Altató című költeménye volt a "napi versem", tegnap viszonthallom Sára filmjében.

2. Édesanyámmal beszélgetve szóba kerül, vajon hány évesek első feleségem gyermekei. Ma az utcán szembe jön velem Mónika, így rögtön meg is kérdezem tőle a gyermekek korát.

3. Részletet látok Vitézy László Úgy érezte szabadon él c. filmjéből, amiben Beatrice szöveget mond fel egy csöves. Ma ugyanez a srác bicegő koldusként odajön hozzám az Andrássy úton, és pénz kér.

Magyar filmkurzus 70. Sára: Feldobott kő (1968)

Arányaiban kissé elméretezett, ám friss hangú,becsületes film.

A múló idő nyomában - December

A sorozat utolsó képe... :-(

PBEST: Kaisers TV, Ungarn - Szkéné

Szokott módon ötletes, bár ezúttal középtájon kissé kifulladó előadás, az immár elvárt magas színvonalú színészi játékkal.

Külföldi filmkurzus 30. Bresson: Zsebtolvaj (1959)

Furcsa kis film, Bressonnak kétségkívül egyedi stílusa van.

Külföldi filmkurzus 29. Inarritu: Biutiful (2009)

Gyönyörű film a kilátástalanságban is felcsillanó emberségről.

Dobogókő, Manréza

Külföldi filmkurzus 28. Bergman: Tükör által homályosan (1960)

Az ún. "Trilógia" megítélésem szerint leggyengébb darabja, de számos ponton már nagyon erősen exponálja Bergman visszatérő témáit.

Magyar filmkurzus 69. Tarr B: A torinói ló (2011)

A filmművészet vége a világ végén. Tarr visszavonja a teremtést, és minden elsötétül. Remekmű. (Amúgy bámulatos, hogy a "szakkritika" milyen egyöntetűen menetel el a film lényege mellett, még a különben felkészült, és Tarr-szakértőnek számító KAB-nál is ijesztő melléfogásokat olvashatunk, és rémült tanácstalanságot tapasztalunk a Filmvilágban).

Véletlennapló 104.

Ugyanazon a napon nézzük meg Az ember tragédiáját a Nemzetiben, amikor a Jankovich Marcell-féle filmváltozatot bemutatják az Urániában. Aznap este Prohászkát olvasok, aki egy Madách idézettel zárja mondandóját.

Olvasónapló 13.

Azt hiszem sohasem olvastam még norvég regényt. Loe könnyedén, és stílusosan ír súlyos tartalmakról, bár a könyvben sok a logikai bukfenc.