A Radnóti színészei - főleg Szervét Tibor - legjobb formájukat hozzák ebben a stílusos, tömör, kiváló filmben. Bravó!
2011. november 6., vasárnap
Magyar filmkurzus 68. Török: Apacsok (2010)
A Radnóti színészei - főleg Szervét Tibor - legjobb formájukat hozzák ebben a stílusos, tömör, kiváló filmben. Bravó!
2011. november 5., szombat
Szent István király Intelmei Szent Imre herceghez (részlet)
Mozart: Don Giovanni - MET, Uránia
2011. november 3., csütörtök
Magyar filmkurzus 67. Jelenczki: Emlékezés az emberre (1989-90)
2011. november 2., szerda
Magyar filmkurzus 66. Herskó: Párbeszéd (1963)
2011. november 1., kedd
Mindenszentek, Halottak napja
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk: vár a hűs avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Ha megkeményedünk és megfagyunk:
Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Ha végre földanyánk része leszünk,
Ott is szépek leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim:
Az erdőn kívül lenni.
Otthontalannak, hazátlannak lenni.
Nagyvárosok rideg utcakövén
A széltől sepertetni.
Sok más szeméttel összekevertetni.
Árvaság csak ez egy van, feleim.
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
2011. október 29., szombat
2011. október 28., péntek
Külföldi filmkurzus 21. Uli Edel: A Baader-Meinhof csoport (2008)
2011. október 27., csütörtök
Magyar filmkurzus 65. Forgács P: Bibó breviárium - Privát Magyarország 13. (2001)
2011. október 26., szerda
Egy kép, egy vers

Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak |
Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?
Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.
Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!
Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír és bánata mosoly,
Önarcképem! - mondottad és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!
Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
A csillagot kerestük, amely letünt.
A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.
Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn, - csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.
Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
És finoman - hisz művész vagy, Lajos -
Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!
2011. október 25., kedd
A múló idő nyomában - Október
Stoppard: Rosencrantz és Guidenstern halott - Szputnyik - MU

"Pragmatizmus? Ez az utolsó ajánlatod?" Számos fontos mondat és párbeszéd fájó hiányával "emészthetővé" rövidített, az élvezhetőség határáig meghúzott szöveg hangzik el a MU-ban, szűk száz percben. Gigor Attila rendezése ügyesen végigviszi a "storyline-t", és elsősorban a mű létfilozófiai vonatkozásait hagyja meg, hangosítja fel. A zárójelenet felejthetetlenül hideglelős. A Szputnyik színészei ezúttal is remekelnek, főként Molnár Zoltán a Színészkirály szerepében.
2011. október 24., hétfő
Egy kép, egy vers
2011. október 23., vasárnap
Moslékkorszak
Donizetti: Boleyn Anna - MET, Uránia
2011. október 17., hétfő
Magyar filmkurzus 64. Radványi G: Valahol Európában (1947)
Véletlennapló 101.
2011. október 16., vasárnap
Külföldi filmkurzus 20. Aronofsky: Fekete hattyú (2010)
"Ha Aronofsky többet bízott volna a nézőre, és két lépés távolságból is ránézett volna a filmjére, talán egy újabb mesterművel gazdagodtunk volna. A Fekete hattyú így egy hatásos, mesterien játszott, éjsötét thriller-dráma, amelyről azonban néha legalább úgy folyik az izzadság, mint Nináról a leszbicsók után."










