Bájos, de kicsit régi vágású, poros előadás, főleg a pár hete látott MET produkcióhoz képest.
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 27., kedd
Hamvas az Aranynapokról (részlet)
Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.
Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.
Mikor a nyár végi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.2011. szeptember 24., szombat
Örkény Színház, Tarelkin halála, nyílt próba
Mácsai próbamunkája egészen elképesztő: vibrálóan okos, döbbenetesen mély, elképesztően igényes, ijesztően kemény, néha picit bántó, zsarnoki, enyhén exhibicionista. Valódi profi, remek színházi ember. Véletlennapló 100.
2011. szeptember 21., szerda
Magyar filmkurzus 62. Kovács A: A ménesgazda (1978)
2011. szeptember 19., hétfő
Ágai Karola Emlékkoncert - ELTE ÁJTK Aula
A BELCANTO Operabarátok Magyarországi Társasága emlékkoncertet rendez Ágai Karola, Kossuth-díjas énekesnő, az Operaház Örökös Tagja tiszteletére. Az esten népszerű részletek csendülnek felChausson, Cilèa, Donizetti, Erkel, Flotow, Gounod, Mozart, Rossini, Verdi és Villa-Lobos műveiből. Fellépnek: Ardó Mária, Bándi János, Clementis Tamás, Csák József, Geiger Lajos, Kertesi Ingrid, Kiss Péter, Kolonits Klára, Németh Gábor, Sümegi Eszter, Schöck Atala, Mark Zimmermann (ének), Eötvös József (gitár), valamint a Duna Szimfonikus Zenekar, vezényel: Deák András.2011. szeptember 17., szombat
2011. szeptember 16., péntek
Magyar filmkurzus 61. Szőts: Ének a búzamezőkről (1947)
Megrendítően szép film Móra Ferenc regénye nyomán a magyar paraszti világról, ember és természet kapcsolatáról, tisztességről, szerelemről, sorsról, átokról. Szőts képekben, látványban, szimbólumokban gondolkodik, a színészi játék helyenként kifejezetten expresszionista jellegű, a film remekmű. Nem csoda tehát, hogy évtizedekig volt dobozban, ma pedig senkit sem érdekel, sehol sem látható.
2011. szeptember 14., szerda
Magyar filmkurzus 60. Bacsó: Te rongyos élet (1983)
Magyar filmkurzus 59. Bácskai Lauró: Gyula vitéz télen-nyáron (1970)
2011. szeptember 12., hétfő
Egy Tóth Árpád vers
ŐSZI KÉRDÉS
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?









