2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 23., kedd
2010 január - 2011 augusztus
Bécs, Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Pécs, Komló, Baja, Bátaszék, Mohács, Gyula, Nagyvárad, Kézdivásárhely, Illyefalva, Marosvásárhely, Szabadka, Szalafő, Velemér, Muraszombat, Grad, Trogír, Split, Primosten, Kassa, Lőcse, Lubló, Szepesvár, Betlér, Krasznahorka, Kőszeg, Vác, Zsámbék, Dobogókő, Szentendre, Németújvár, Sümeg, Türje, Fülek, Recsk, Somoskő.
2011. augusztus 21., vasárnap
2011. augusztus 20., szombat
Egy Fülep Lajos gondolat
„Ha van a világon nép, amelyre el lehet mondani, hogy szerencsétlen, úgy a magyar nép az. S minél kevésbé tudja, annál inkább az. Mikor elvakítva és félrevezetve nem tud különbséget tenni jó és rossz között, önmagát pusztítja anyagilag és erkölcsileg, azt hívén, hogy igen bölcsen cselekszik – nem akkor a legszerencsétlenebb-e, a maga elbizakodottságában és gőgjében, mert hiszen szinte hozzáférhetetlen a fölvilágosítás és a segítő jó szándék számára?"
Philoktétész - Stúdió K Pajtaszínház, Őriszentpéter
Kicsit tartottam tőle, de igényes, komoly, meggondolkodtató előadást láttunk, átütő Mucsi alakítással.
Magyar filmkurzus 55. András F: Veri az ördög a feleségét (1977)
Az érett Kádár-korszak egyik legjobb filmes megjelenítése.
2011. augusztus 19., péntek
Szent István ünnepén
Szent István király intelmei (részlet)
II. Az egyházi rend becsben tartásáról
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert ha ki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.” Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, „hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék”, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és jövedelembérlő. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.
[…]
Olvasónapló 10.
Életbölcsesség, természet-szeretet, pontos megfigyelések, érzékletes stílus, remek könyv.
Helyenként kicsit felületesnek és leegyszerűsítőnek tűnő, de ijesztő perspektívákkal "kecsegtető", természetesen a "oktalan vészmadárkodás" és a "rasszista kirekesztés" címkéjével megbélyegzett kötet. Ez utóbbiak pontosan jelzik, hogy a magyarság egyik sorskérdéséről szól.
2011. augusztus 18., csütörtök
Egy Lénárd Sándor gondolat, egy kép
Talán egyszer olyan egyforma lesz a világ, hogy minden városnak már csak egy arca lesz. Akkor a betonhegység kockaszerű barlangjának a lakosa fájdalommentesen átvonulhat egy távoli kockába. Az aszfalton keresztül nem ver az ember gyökeret, nyugodtan átsétálhat a távoli aszfaltra. Az, aki kertben nevelkedett, csak tépett gyökerek árán jut más kertbe. (...) Az igazi szabadság a kertben terem. Szabad az, aki nem várja, hogy embertársai küldjék a vizet a falon keresztül, a világosságot dróton (amikor a méhek hosszú estékre gondolva szállítják a gyertyára való viaszt!), hanem semmi éltetőt sem vár a kerítés mögötti világtól. Ami a teát illeti, még az embereket összekötő cserejátékra van szükségem. Fogalmam sincs, mik a játék szabályai, minek kell hová jutnia, míg a darjeelingi lejtőkről, a hegyek felől, melyeket Kőrösi Csoma Sándor haldokolva látott, az én dombjaim tövébe érnek az ízeket és Rembrandt színeit őrző levelek.
(Egy nap a láthatatlan házban)
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 14., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)