Az érett Kádár-korszak egyik legjobb filmes megjelenítése.
2011. augusztus 20., szombat
2011. augusztus 19., péntek
Szent István ünnepén

II. Az egyházi rend becsben tartásáról
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert ha ki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.” Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, „hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék”, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és jövedelembérlő. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.
[…]
Olvasónapló 10.
2011. augusztus 18., csütörtök
Egy Lénárd Sándor gondolat, egy kép
Talán egyszer olyan egyforma lesz a világ, hogy minden városnak már csak egy arca lesz. Akkor a betonhegység kockaszerű barlangjának a lakosa fájdalommentesen átvonulhat egy távoli kockába. Az aszfalton keresztül nem ver az ember gyökeret, nyugodtan átsétálhat a távoli aszfaltra. Az, aki kertben nevelkedett, csak tépett gyökerek árán jut más kertbe. (...) Az igazi szabadság a kertben terem. Szabad az, aki nem várja, hogy embertársai küldjék a vizet a falon keresztül, a világosságot dróton (amikor a méhek hosszú estékre gondolva szállítják a gyertyára való viaszt!), hanem semmi éltetőt sem vár a kerítés mögötti világtól. Ami a teát illeti, még az embereket összekötő cserejátékra van szükségem. Fogalmam sincs, mik a játék szabályai, minek kell hová jutnia, míg a darjeelingi lejtőkről, a hegyek felől, melyeket Kőrösi Csoma Sándor haldokolva látott, az én dombjaim tövébe érnek az ízeket és Rembrandt színeit őrző levelek.
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 14., vasárnap
2011. augusztus 10., szerda
Egy Tóth Árpád sor
Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!"
2011. augusztus 8., hétfő
2011. augusztus 7., vasárnap
2011. augusztus 2., kedd
Külföldi filmkurzus 15. Antonioni: Egy nő azonosítása (1982)
Hősei nagyon dohányoznak, nagyon szenvednek az anyagi jóléttől, nagyon mélyértelműeket próbálnak mondani, de Antonioni e kései filmje nagyon hatásvadásznak, felszínesnek, sznobnak tűnik mai szemmel. Kínos két óra volt.2011. július 29., péntek
Olvasónapló 9.
2011. július 28., csütörtök
2011. július 27., szerda
Magyar filmkurzus 53. Tarr B: Werckmeister harmóniák (2000)
2011. július 26., kedd
Egy Füst Milán vers
Füst Milán
A magyarokhoz
Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,
melyből származott
E nemes-szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával
ellepték világodat,
Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek
ették virágaid, – majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána, – oly termés volt ez e térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie...
De légy türelmes, – szólok hozzád, – vedd a Libanon
Ős cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert
onnan vándoroltam egykor erre
Tekintsd őt, – türelmes pártájával hajladoz a szélben nem jajong,
De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik, nagy évezredben
Kibonthatja a gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.
Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,
Borúlatodra majdan rátekint. Halld szavam'
Én prófétáktól származom.
2011. július 25., hétfő
Külföldi filmkurzus 14. Daldry: A felolvasó (2009)
Olvasónapló 8.
Majd' három hónapig éltem együtt ezzel a kissé túlírt, helyenként valódi gyöngyszemeket rejtő regénnyel. Elbűvölő az archaikus világ, a természetközeli, szikár élet és kultúra leírása, van benne jópár hideglelősen erős jelenet, de kicsit döcögős a cselekményvezetés, és sokszor túltengenek a tájleírások. Összességében élmény volt elolvasni.








