Stílusos, felkavaró, meggondolkodtató film. Kicsit nehezen indul, jó húsz perccel hosszabb a kelleténél, de nehéz szabadulni a hatása alól.
2011. július 25., hétfő
Külföldi filmkurzus 14. Daldry: A felolvasó (2009)
Stílusos, felkavaró, meggondolkodtató film. Kicsit nehezen indul, jó húsz perccel hosszabb a kelleténél, de nehéz szabadulni a hatása alól.
Olvasónapló 8.
Majd' három hónapig éltem együtt ezzel a kissé túlírt, helyenként valódi gyöngyszemeket rejtő regénnyel. Elbűvölő az archaikus világ, a természetközeli, szikár élet és kultúra leírása, van benne jópár hideglelősen erős jelenet, de kicsit döcögős a cselekményvezetés, és sokszor túltengenek a tájleírások. Összességében élmény volt elolvasni.
2011. július 22., péntek
Magyar filmkurzus 52. Tarr B: Sátántangó (1994)
"Spengler szavaival élve Tarr Béla vizuálisan is megteremtette a "Nyugat alkonyát", vagyis azt a világot, ahol már nincs a kultúrának megtartó szerepe, már csak valamiféle hanyatló civilizációs minta működik jól-rosszul, amelynek sem valódi ereje, sem igazi hatása nincs az egyénre, mert a "rongált létezés2" minden területen alapformává, visszavonhatatlan realitássá vált. Nem enyhíti a szépség semmilyen megnyilvánulása a hétköznapi életben, nincs egzisztálása sem a természetben, sem az emberi testben, csak sivárság, pusztulás létezik emberben és tárgyi környezetben egyaránt. Ez jól ellenpontozza a médiában - mint valósághelyettesítő virtuális valóságban - megmutatkozó kvázi valóságot, ahol minden kimódolt, azaz hamis; kimódolt, vagyis formatervezett. Ebben a Krasznahorkai/Tarr-univerzumban a lélek belső sivársága, üressége, valamint a metafizikai dimenzió teljes hiánya külsőséggé is változott, puszta térré, amelyet nem lágyít meg a forma szépsége, amely századunkban többnyire amúgy is csak eltakarja a céltalan semmit, mert ornamentikává, díszletté alacsonyodott. Itt ez a semmi tűnik elénk nyomasztó valóságosságában, s kap kizárólagos egzisztálást, s ezzel mintegy uralkodik a létezés egészén."(Pápes Éva)
2011. július 20., szerda
Egy Krasznahorkai mondat
„Valójában nem is tett mást, csak azon őrködött, hogy emlékezőképességét megóvja a körülötte pusztító enyészettől (…) így reménykedhetünk csupán abban, hogy egy nap mi magunk is nem válunk e bomló és örökösen épülő sátáni rend nyomtalan és elnémult foglyaivá.”
(Sátántangó)
Illés nap
Az Úr Illésként elviszi mind, Az Illés-nép Ég felé rohan Ég s Föld között, bús-hazátlanul Szívük izzik, agyuk jégcsapos, |
2011. július 18., hétfő
Magyar filmkurzus 51. Keleti M: Hattyúdal (1963)
Külföldi filmkurzus 12. Hooper: A király beszéde (2010)
2011. július 14., csütörtök
Olvasónapló 7.
2011. július 11., hétfő
TESCO
2011. július 9., szombat
2011. július 7., csütörtök
Pesty L: Budapest, végállomás - Duna TV
Pesty néha kimondottan jó érzékkel, de többnyire sajnos eléggé esetlegesen, találomra kérdez, és a legfontosabb pontokon nem teszi fel a legfontosabb kérdéseket, valódi szembesítés helyett hagyja a dzsankikat mellébeszélni, vetíteni, kamuzni, vagyis indirekt módon megerősíti őket a léthazugságban. Persze ez nem terápia, hanem egy tisztes szándékkal készült,vállalható színvonalú dokumentumfilm, és ez nem kevés.
2011. július 5., kedd
2011. július 4., hétfő
Egy Pink Floyd dalszöveg
Beyond the horizon of the place we lived when we were young
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun
Along the long road and on down to the causeway
Do they still LIVE there by the cut
There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay
The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder
Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide
At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed up world
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun
Along the long road and on down to the causeway
Do they still LIVE there by the cut
There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay
The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder
Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide
At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed up world
2011. július 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






