A magyar "film noir" első, és egyben utolsó darabja. Meglepően érett, ügyes film.
2011. május 25., szerda
2011. május 24., kedd
Cs. Gyimesi Éva halálára
Szilágyi Domokos: Circumdederunt
Körülvettenek engem az élet ördögei, árnyai,
hús-vér árnyak, közöttük csak pokolra szállani
lehet. Megszokható. Hisz évezrede megunt
következetességgel ott az igazi circumdederunt.
Vettenek körül engem rózsák, liliomok,
talajuk televény lélek, talajuk lelki homok,
terméketlen poézis és meddőség, buja.
És itt csukódik be a költészet kapuja.
Körülvettenek engem - körül hogy vettenek!
Hogy iszonyú pofájuk csupa egy rettenet,
hogy csupa borzalom, megkísértés, tömény
kárhozat - Isten, Isten! erre ítéltettem én?
Körülvettenek engem a világ dolgai,
és nincs erő közülük kiszabadítani.
Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló.
Halál elől ne meneküljön, az ki meghaló.
2011. május 23., hétfő
Egy Vass Csaba bekezdés
2011. május 22., vasárnap
2011. május 21., szombat
Külföldi filmkurzus 12. Woody Allen: Férfit látok álmaidban
2011. május 20., péntek
Moliere: A mizantróp Katona, Zsámbéki
2011. május 18., szerda
Egy Weöres vers
MERÜLŐ SATURNUS
`T. S. Eliot emlékének`
Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta -- bolond! --
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
végtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.
Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja -- bánjam-e? -- már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból --
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs --
bánjam-e? -- lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.
2011. május 17., kedd
2011. május 14., szombat
2011. május 13., péntek
2011. május 11., szerda
Teambuilding
Almási Réka filmje helyenkénti igaz pillanatai ellenére csalódást keltett bennem. A karakterek többnyire valószerűtlenek, papírízűek, a konfliktusok jórészt mondvacsináltak, a kiváló színészek egy része pedig beleolvad a háttérbe. :-( Számos jó lehetőség rejlett a témában, de megítélésem szerint a film egyiket sem aknázta ki.
2011. május 7., szombat
Dürrenmatt: János király - Örkény Színház
2011. május 6., péntek
Véletlennapló 97.
42. Magyar Filmszemle Kormos Gyula Krisztián: kult_ur.hu
Érezhetően a fiatalabb nemzedék alkotójától származó dokumentum-kísérlet megfogni a megfoghatatlant. Sok fölösleges púder, pl, Révésztől, Berecztől, és pár igazán fontos mondat Makktól, Nádastól, Csurkától, Jancsótól. "A pácban mindannyian benne vagyunk" - mondta Hamvas. Nos, így nézett ki belülről, és ennek az örökségét nyögjük ma is.








