A múló idő nyomában - Február, Március

2011. február 18.2011. március 18.

Magyar filmkurzus 35. Gertler Viktor: Az aranyember (1962)

Valódi időutazás Jókai világába. Kicsit hézagos történet, kicsit giccses színvilág.

Külföldi filmkurzus 5. Tarkovszkij: Áldozathozatal (1986)

Ez alighanem alapfilm lesz számomra. Talán most értem meg rá. Zseniális.

Külföldi filmkurzus 4. Pasolini: Máté evangéliuma (1964)

Kicsit menetelősen osztályharcos, de számos remek pillanat, karakter, beállítás van benne. Egy zseniális művész költői verziója. Volt , amit most, általa értettem meg az Evangéliumból.

Dobogókő, Makovecz síház

Egy Caravaggio kép

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost,
aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre
fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus
tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos
és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók
méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a
vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg
nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem
azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy
megtérjenek!”
Lk 5,27-32

Hamvas a böjtről

A magány és a böjt mágikus állapot. Általában nem szokták tudni. A félénkek és a kislelkűek az egyetlen vallásos böjtnapokat is szédelegve viselik, mint az érthetetlen büntetést és közben folyton az evésre gondolnak. A börtönben a teljes böjt, vagy a kenyér és víz, kínzás. Pedig a törvény eredetileg azért rendelte el, hogy a fogolynak a böjt alatt tisztultabb belátásra alkalmat adjon. Huszonnégy óra egyébként még arra se nagyon elég, hogy a böjt hangulata kifejlődjék. Nem elég, hogy a szüntelen emésztés félig ittas állapotában levő emberi szervezet kijózanodjék és az érzékenyebb hangoltságra képes legyen. Mondom, egyáltalában nem vagyok okkult, de még vallásos sem. Csak azt fogadom el, amit az intelligencia teljes nappali világosságban meg tud nézni. A zárlatot azért választottam, mert tudom, hogy azt, amit meg akarok érteni, csak ebben a mágikus állapotban vagyok képes megközelíteni. Ebben a magánnyal és böjttel tisztított fokozott érzékenységben. Régebben többször koplaltam, néha megesett, hogy nem kényszerűségből és azokra a fényes pillanatokra, amelyek a kedélyen többször villámszerűen felragyogtak, nagyon is jól emlékszem. Most e pillanatokra volt szükségem. Világosságot, világosságot, amiből sohasem lehet elég. A táplálék csak felében elégít ki, másik felében hiányérzést kelt. Az újabb és újabb izgalom kívánsága a jóllakottság másik oldala. Az ételből is, mint az ismeretből, az ember vég és megállás nélkül minél többet eszik, annál többet és többet és többet kíván.

Ady: Hamvazószerdán

Meghajtom bűnbánón fejem

S mit rég' tevék, imádkozom.

Általnyilallik lelkemen

Egy rég' nem érzett fájdalom.

Egy rég'nem érzett fájdalom

Imára szólit engemet,

Hisz' örömtől imádkoznom

Oly régen-régen nem lehet.

Magyar filmkurzus 34. Zolnay Pál: Hogy szaladnak a fák... (1966)

A hétköznapok költészete: az otthon melege, a hagyományok őrzése, a tisztesség parancsa.

(magyar.film.hu)

Závada Magyar ünnep Nemzeti, Alföldi

Valahogy nem vagyok meggyőzve. Történelmi szembenézésnek közhelyes, színházként viszont jobbára csak téziseket felmondó, papírízű alakokat felvonultató, ügyeskedő, de nem ügyes előadás. Nem mű, csak mutatvány.

PBEST: Tündöklő középszer Szkéné

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

(Ady)

Véletlennapló 85.

Reggel Márai Sándor Halotti beszéd című versét olvasom, két órával később Dani elmondja, hogy épp a Halotti beszédet tanulják az iskolában.

Márai Sándor: Halotti beszéd
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk 

Egy operajelenet

Magyar filmkurzus 33. Gertler Viktor: Gázolás (1955)

Egzisztencialista és neorealista hatásokat mutató, kissé papírízű erkölcsi tandráma az ötvenes évek bugyrából. Sajátos vegyes felvágott, de nézhető. Kulcsmondata: "Egyszer mindenkinek át kell lépnie a saját Rubiconját".

Egy Tóth Árpád vers

Most, hogy megint útfélre estem,
Eltünődöm e téli esten,
Mi volt az élet, uramisten?

Mi volt? ez volt: sok fénytelenség,
Fakó robot és kénytelenség,
Száz bús határ reménytelenség.

Borult egek kevés azúrral,
Koldus pajtásság pár nagy úrral,
Pár ájult nóta, tépett húrral.

Egy-két vad mámor nyoszolyája,
Egy-két asszony jó, meleg szája; -
Volt, nincs. Csöndes a szívem tája.

Most itt ülök, roppant hegyek közt,
Betegen a többi beteg közt,
Múltnak háttal, halállal szemközt.

Lesz-e máskép? várjam? ne várjam?
Lassan szétszéled a homályban
Bitang jószágom, kedvem, vágyam.

Nyomukban, mint fekete bundás,
Begyűrt süvegű öreg kondás,
Hallgatva ballag a lemondás.

S mégis, a csönd-paplanú télben,
Nagy nyugalom évadját élem -
Érzem, az Isten gondol vélem.

Mint a bokrok setét bogyókkal,
A hó alatt zamatozókkal,
Megrakva szívem hűvös jókkal.

Hogy mire jókkal, majd megválik,
Mire a hó gyapja lemállik,
Új tavaszig vagy a halálig.

Fekszem megadva, békén, resten,
S néz rám, át a végtelen esten,
Tűnődve sorsomon, az Isten.

Heiner Müller: Kvartett (Nemzeti, Gergye)

Ha ilyen a "korszerű" színház, akkor inkább maradok anakronisztikus... :-(

Egy kép

Andrew Wythe: Krisztina világa (1948)

A mai Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem
szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
baja.”
Mt 6,24-34

Magyar filmkurzus 32. Fábri Zoltán Édes Anna (1958)

Hideglelősen szikár, bicskanyitogatóan gyönyörű film.

Magyar filmkurzus 31. Bereményi: Eldorádó (1988)

Csak kicsit kopott meg, mintha soványabbnak, szellősebbnek tűnne a cselekmény, de az atmoszféra teremtés és a színészi játék lenyűgöző.