2010. május 16., vasárnap

Lear király Gothár-Kulka-Nemzeti


Nagyon végiggondolt, pillanatnyi üresjáratot nem engedő, koncepciózus és formátumos cseppet sem "gotháros" előadás. Minden és mindenki a helyén van benne. Fárasztó és katartikus élmény volt.

2010. május 10., hétfő

Záróra 2010. május 5.: Veiszer Alinda beszélget Ferber Katalinnal

A felkészületlenség és az arrogáns önfényezés nyomasztó találkozása. Tanulságos! Én történetesen nem tekintem óriási veszteségnek ha ez a lenyűgöző műveltségű, hatalmas tudású asszony, akinek szakértelmét "ez az ország" nem tudja megfizetni, máshol kamatoztatja lélegzetelállító képességeit... http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/05/06/09/Zarora_2010_majus_5__Vendeg_Ferber_Katalin.aspx

Jon Fosse Őszi álom Bárka


A Kamra évtizeddel ezelőtti, számomra katartikus előadásával ugyan nem ér fel, de így is szívbemarokoló, erős előadás.

2010. május 3., hétfő

2010. április 29., csütörtök

Szputnyik A kockavető MU Színház



Rendkívül szórakoztató és ötletes előadás, ám a végére kicsit elfárad és öncélú gegparádévá válik. Egyre jobbak Bodó Viktor színészei.

2010. április 26., hétfő

A hülyeség kora

Valóban elgondolkodtató kis film, fájdalmas igazságokkal, mozgósító erővel. Hány hasonló vészkiáltás kell még az emeberiségnek? Bár az alkotók szerint már úgy is késő, és hajlok az álláspontjukra.

Egy Metrodórosz gondolat

"Emlékezz arra, hogy bár halandónak születtél, tehát meghatározott ideig tart az életed, a természet elgondolása révén a dolgok örökkévalóságáig és végtelenségéig emelkedtél, és láttál mindent, ami volt, és mindent, ami lesz."

2010. április 23., péntek

Quimby Teátrum FMH


Nagyon együtt vannak, nagyon jól szól. Ötletes, ízléses, ütős.
Gratulálok!

2010. április 14., szerda

Koma Társulat SZJ9231 - avagy a művtev vége - Sirály

Frissek, tehetségesek, lendületesek. A "darab" kicsit nehezen idul, döccen is olykor,
de tele van ötlettel, élvezetes szituációkkal, kíváló alakításokkal.

2010. április 11., vasárnap

A költészet napja 2010. április 11.

József Attila


VILÁGOSÍTSD FÖL


Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

Élőlánc Magyarországért Vitairat 2010 (részlet)

(...) A természeti források kizsákmányolására alapozott „fejlődés”
nem teremtett jólétet, éppen ellenkezőleg: az élet minőségének
romlásával járt, társadalmi feszültségekhez vezetett, és végzetes
módon aláásta a jövő nemzedékek életlehetőségeit. A
csillapíthatatlan energiaéhség miatt várható energiaszűkösség,
a gazdasági-pénzügyi-költségvetési és még ki tudja hányféle válság
mind ugyanannak a jelenségnek más-más arca: civilizációnk válságáé.
Mintha mit sem látnánk ebből - a megoldásokat továbbra is a
gazdaság vagy a virtuális pénzügyi szektor felpörgetésétől várjuk,
holott a problémák oka éppen a gazdasági növekedésbe vetett
vakhit. Környezeti, gazdasági, társadalmi problémáink csupán
tünetei annak, hogy intézményeink nem képesek választ adni az
emberi élet kereteit átformáló, történelmi léptékű változásokra.
Ennek a változásnak a lelkekben kell elkezdődnie - csak így lehet
reményünk, hogy megőrizzük természeti és kulturális örökségünk
maradékát.

2010. április 10., szombat

M6 - Aminek kb húsz éve kellett volna elkészülnie...


Weöres A kétfejű fenevad Katona


Weöres darabja és költői szövege valóban remekműgyanús, de fel nem foghatom miért kell egy hetvenes évekbeli kultúrházban játszatni... A Katona színészei persze akkor is kíválóak, ha Máté Gábor rendezői "koncepciója" ezúttal gyengécskének tűnik.

2010. április 7., szerda

Hamvas 47.

Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem. Miért? Mert szeretem. A szeretet nem hisztéria, nem a dédelgető érzelgésnek és a bestialitásnak az a vegyülete, ami La Rochefoucauld önzése. Az önszeretet nem önzés. Az önzés az embernek önmagára való életéhsége. Tudomásul kell vennünk, hogy nem önszeretetben élünk, hanem életéhségben élünk.
Erich Fromm a szabadságtól való rettegésről írott könyvében a gondolatot példás világossággal fejti fel. Az önzés nem önszeretet, mondja. Az önzés a csillapíthatatlan sóvárság egy neme, az önző csak önmagával tud foglalkozni, attól való félelmében, hogy nem kap eleget, és valamit elszalaszt, irigységgel átitatva mindenki iránt, akinek több jut. Ezért az önzőből hiányzik a biztos öntudat alapja, az önérzet. Csak rajong önmagáért, csak kényezteti önmagát, el van bűvölve önmagától. Nárcizmus? Talán igen. Mindenesetre a szeretet hiánya. A modern európai ebben az énsóvárságban és önelragadtatásban él, amelynek egyetlen élve önmagát kifosztani és lenyelni.