2009. augusztus 12., szerda

Hamvas 44.

(...) "A zöld az élet fájának színe. Az élet fájáé, amelynek dühödt rablása most korszenvedéllyé lett. De a vak életéhség színe is zöld, mint a cserkészeté és a napfürdőé, a nudizmusé, a turisztikáé, a nyerskoszté, a közgazdaságtané, a gátlástalan életélvezeté és az elanyagiasodásé. A lila a humánum fölötti szín, az atomfizikáé, a parapszichológiáé, az okkultizmusé, a narkotikumoké. Mindenesetre sajátságos, hogy az egyik a normális emberi lét színvonala alatt, a másik a színvonal fölött áll. A zöld könnyebben hozzáférhető és érthető, a vegetatív és animális bázis, az abnormisan lefokozott, a degradált humánum. A lila, mint a színkép felső határa, a túlfokozott humánum, nagy erőfeszítéssel éppen csak még elérhető, de már alig követhető, idegenszerű, sokszor hátborzongató kör. A két szín egyáltalában nem olyan, mint a reneszánsz kék és pirosa, amelyben madonnák ülnek, és mindenki tudja, hogy ruhájuk színe lényük megdicsőülését jelenti. Tulajdonképpen emberről sem a zöldben, sem a lilában nincsen szó. A zöld-lilába öltözött nő nem madonna, hanem kurtizán, hüllővérű érzékiséggel és okkult démonizmussal. Az embernek nincs helye sem az egyikben, sem a másikban. A dehumanizált világ színei. Egy kicsit érthetővé válik, amit Bertrand Russell mond, hogy a világtörténetben még nem volt idő, amikor az ember annyit szenvedett volna, mint ma."(...)
Zöld és lila
In: Patmosz 1.

2009. augusztus 11., kedd

Véletlennapló 55.

Éppen Scrabble parti zajlik a klubban, amikor a háttérben a Sláger rádióban elhangzik a "scrabble" szó.
:-)

2009. augusztus 10., hétfő

Két előadás a Zsámbéki Színházi Bázison

Misima Jukió
A Szuzaku-ház bukása
Szuzakuke no mecubó
Euripidész: Héraklész gyermekei c. tragédiája nyomán
A Szuzaku-ház bukása és a Vagatomo, Hittora című darabok egy előadásban kerülnek színre.Ősbemutató Felolvasó színházi változat a Színházi Bázis szabadtéri modern nó-színpadán előadva
Misima Jukió
Vagatomo, hittora
Barátom, Hitler
A Szuzaku-ház bukása és a Vagatomo, Hittora című darabok egy előadásban kerülnek színre.ŐsbemutatóA Zsámbéki Színházi Bázis bemutatója
http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&articleID=287508&ctag=articlelist&iid=1

2009. augusztus 9., vasárnap

Komló - Focikupa és szeminárium a józanságért


Goda Krisztina Kaméleon


Egy kicsit steril, de igen profin elkészített, főleg a színészek jóvoltából élvezetes magyar film.

2009. augusztus 2., vasárnap

Százhalombatta - Makovecz templom


Fellini - Casanova

Mintegy húsz év után újranézve különös élményt nyújtott: a festői képek, a látványos díszletek ma is működnek,mégis valahogy kissé avittas, helyenként egyenesen groteszk benyomást keltett.

2009. augusztus 1., szombat

Hamvas 43.

REGGELI FELJEGYZÉS

(Mialatt az ember a mólón ül, lábát a víz fölé lógatja, s a tengerben a halakat nézi)

Az északi életrend a délitől a következőkben különbözik: Északon az az ember, aki kezéből a kezdeményt kiereszti, elveszett. - Délen viszont az veszett el, aki a kezdeményt megtartja, és nem tudja magát elereszteni.
A különbség lényeges. A kezdeményt északon az embernek kezében kell tartania, s ezért minden dolgok középpontja: az Én. Délen a kezdeményről le kell mondania, s ezért minden dolgok középpontja: az istenek. Aki délre jön, jól gondolja meg, tevékenységét fel kell adnia és magát el kell engednie.
Megrögzött hyperboreusnak nehéz. Nehéz, hogy ami benne a legerősebb, azt kell kikapcsolnia. Sokan ki se bírják. A metamorfózis e fajtájától megbetegszenek. A betegség neve: unalom.
A szellemi ember a metamorfózisra különösen érzékeny. Éppen ezért, amikor Delet eléri, a határkő mellé ásson gödröt, tegye bele Énjét. Ha fél, hogy valaki ellopja, tegye melléje névjegyét, vagy csomagolja papírba és jelölje meg nevének kezdőbetőivel, aztán nyomtassa le kővel. Visszatértében újra vegye ki és tegye helyére. Ha a szertartást megteszi, meglátja, hogy Én nélkül is egészen jól meg lehet élni.
Az első tapasztalat, amit az ember tesz, hogy a vagyok eltűnt. Kék ég van, napfény van, meleg van, szél van, sós víz van, hajó van, zaj van. És ez a sok van úgy egyszerűsíthető, hogy istenek vannak. Az embernek semmi dolga. A legfontosabbat, azt, hogy van, az istenek elvégzik helyette. Az ember nem csinál semmit.
És mert nem csinál semmit, nem fárad el. Ezért alszik az ember délen olyan jól.
A másik tapasztalat, hogy egyszerre elkezd nem sietni. Semmi sem sürgős. Minél lassabban és minél kevesebbet. A déli ember úgy él, mintha állandóan szabadságon lenne. Az ember észreveszi, hogy az Én, aki állandóan kergette, nincs. Megnyugszik, és attól a pillanattól kezdve mindenre ráér.
A harmadik tapasztalat a legfontosabb. Nem kell gondolkoznia. Ha mindenáron akar, lehet. De nem muszáj és teljesen fölösleges. Gondolkozom, tehát vagyok? Ezt az északi ember találta ki.
Egyáltalában nincs így. Nem gondolkozom, mégis egészen jól megvagyok. Sőt nem is vagyok. Az istenek vannak és én itt csak lopom a napot. Sőt, nem is én, hanem valaki, aki könnyebb, világosabb, nyugodtabb, mint az Én, aki nyugodtan és szabadon lebeg a világban.
Gondolkozás helyett Délen az embernek a dolgok eszébe jutnak. Csak úgy, minden különösebb erőfeszítés nélkül, sőt minél kisebb az erőfeszítés, annál inkább. Íme, most is mi jutott eszembe.

Véletlennapló 54.

1. Az utazás előtt Hamvas Babérligetkönyvét olvasom, Ciovon István kezében viszontlátom a kötetet.
2. Csütörtök reggel komlói segítő minőségemben kitöltök egy postán kapott kérdőívet az intézményben végzett munkámról, egy órával később teljesen valószínűtlen módon a metrón összefutok a komlói terápiás program vezetőjével, aki egy napra jött Budapestre a párjával ügyeket intézni.

Ivan Menchell: SÍRPIKNIK


A magyar változatot írta: Parti Nagy Lajos
A Nők: Bánsági Ildikó, Takács Katalin/Egri Márta, Margitai Ági
A Férfi: Gálffi László
A fiatal Nő: Létay Dóra
Díszlet: Iványi Árpád
Mozgás: Király Attila
Jelmeztervező: Jánoskúti Márta
Grafika: Szöllősi Géza
Rendezőasszisztens: Lovass Ágnes
Rendező: Ilan Eldad
Producer: Orlai Tibor
Jól induló, de sokszor a ripacskodás határáig eljutó, kicsit hakniszagú előadás, amit PNL szövege és Gálffi visszafogott játéka ment meg.

2009. július 30., csütörtök

Paolo Coelho A győztes egyedül van


Nyári olvasmányként, szieszta idején még éppen elment ez a szokásos színvonalon összefércelt, a kötelező bombasztikus "életbölcsességeket" olykor vállalható meglátásokkal vegyítő, ezúttal thrillerbe oltott, borzalmas hollywoodi befejezéssel súlyosbított melodráma.
A kései Kundera egyre gyengébb könyvei, vagy Almodovar trendi témákat feszegető,"eurokompatibilis" filmjei jutnak az eszembe Coelho műveiről.
Nagyüzemi termelés, "jól megcsináltság", ügyes marketing, egy kis "spiritualitás", és kész is a világsiker, a világsztár.

Thomas Merton: A szemlélődés magvai

Egység és szétválasztás

Hogy önmagammá legyek, nem maradhatok többé az, aki saját elképzeléseim szerint eddig lenni akartam. Ahhoz, hogy megtaláljam magamat, el kell hagynom magamat. Ahhoz, hogy éljek, meg kell halnom. (...) Azok, akik semmit nem tudnak Istenről, és életük önmagukra összpontosul, azok azt képzelik: csak úgy tudják megtalálni önmagukat, ha az egész világgal szemben kiharcolják kívánságaik és igényeik teljesülését. Úgy próbálnak valóságossá lenni, hogy ráerőszakolják magukat másokra, hogy kisajátítják maguknak a teremtett javak korlátolt készletének egy részét, azt fitogtatva, hogy ők mennyire különböznek a többiektől, akiknek kevesebbjük van, vagy éppen semmijük sincs. (...) Aki a szétválasztásban él, az nem személy, csak egyén."

Véletlennapló 53.

1. Trauban egy beszélgetés során szóba kerül J.O.atya. Másnap három, szöveg nélküli sms érkezik tőle.
2. Kollégám megemlíti, hogy beszélt H.I. barátommal egy jövő heti program ügyében. Egy órával később a piros lámpánál állok, amikor H.I. átmegy a zebrán a kocsim előtt.

Herczeg Ferenc Szelek szárnyán

"Fölöttem az azúrkék ég, alattam az indigókék tenger. Künn, mindenütt a messziségben, finom pára borul a gyöngyszínű tengerre. És hogy süt a nap! Ha hangot adnának a lángoló sugárkévék, akkor most Fiumétól Korfuig orgonazúgás töltené be a szigeteket és az öblöket. A nap keresztültűz a ruhámon, keresztül a testemen. Ami homály és hidegség volt a lelkemben, az megenyhül, kiderül és fölenged, tüzelni és világítani kezd."

Trau, Csontváry pozíció




2009. július 20., hétfő

Balthus


Tegnap a kezembe került egy Balthus-album, 2001-ben Velencében, pár hónappal a halála után láttam nagy retrospektív kiállítását. Az erotikája Bataille-éval rokon, "A szem történetét" például nyugodtan illusztrálhatnák az ő képeivel.

2009. július 19., vasárnap