Ahogy mondani szokták: csúfos és megalázó vereséget...
2009. május 10., vasárnap
2009. május 9., szombat
Hamsun Éhség Kamra

Nehezen induló, az első felvonásban olykor kifejezetten unalmas és szenvelgő előadás, ami a második részre jelentősen feljavul. Ettől függetlenül Ascher amúgy technikailag kiváló rendezése ezúttal nem tudott bevonni a saját világába, távoli és érdektelen maradt számomra.
Véletlennapló 46.
1. Szerdán két egymástól független beszélgetésem során is elhangzott a másik fél szájából a viszonylag ritka "sörpad" szó.
2. A múlt vasárnapi Evangélium a bárnybőrbe bújt farkasokról szólt. Ma Zsibriken az egyik terápiásunk szájából elhangzott ugyanez a hasonlat.
2. A múlt vasárnapi Evangélium a bárnybőrbe bújt farkasokról szólt. Ma Zsibriken az egyik terápiásunk szájából elhangzott ugyanez a hasonlat.
2009. május 7., csütörtök
Egy Radnóti vers
Radnóti Miklós
Mint a bika
Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika
aki esett tehenek közt unja magát a déli
melegben és erejét hirdetni körberohangat
s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót,
És rázza fejét s fordul, sz*rván a sűrü,
repedő levegővel és dobbantása nyomán
gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét.
S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint
bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén
és fölszagol a levegőbe. Érzi, hogy hegyi erdőkön
az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,
mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, -
fölszagol s nem menekül, mint menekülnek
az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, kűzd
és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda -
és lassan, szomorúan bőg a kövér levegőben.
Így küzdök én is és így esem el majd,
s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.
(1933)
Mint a bika
Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika
aki esett tehenek közt unja magát a déli
melegben és erejét hirdetni körberohangat
s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót,
És rázza fejét s fordul, sz*rván a sűrü,
repedő levegővel és dobbantása nyomán
gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét.
S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint
bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén
és fölszagol a levegőbe. Érzi, hogy hegyi erdőkön
az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,
mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, -
fölszagol s nem menekül, mint menekülnek
az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, kűzd
és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda -
és lassan, szomorúan bőg a kövér levegőben.
Így küzdök én is és így esem el majd,
s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.
(1933)
2009. május 5., kedd
Verdi La Traviata - Magyar Állami Operaház
Egy csodás hangú román szoprán, Elena Mosuc énekelte Violettát. Az idősebb Germont szerepében Renato Bruson remekelt.2009. május 4., hétfő
Márai: Füves könyv 118.
A kielégülésrõl
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerûen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elõl a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetõségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerûen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elõl a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetõségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.
2009. április 26., vasárnap
2009. április 20., hétfő
A mai Evangélium Jn 3,1-8
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: "Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele." Jézus így felelt neki: "Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte: "Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, - ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Jn 3,1-8
2009. április 19., vasárnap
2009. április 14., kedd
2009. április 12., vasárnap
2009. április 11., szombat
2009. április 8., szerda
Nagycsütörtök
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: "Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." Jn 13,1-15A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt: "Te magad mondtad!" Mt 26,14-25
2009. április 5., vasárnap
Virágvasárnap
2009. március 29., vasárnap
Temető és RéS - Kiállítás és installáció a Gödörben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

