Ha fejlődésünk e szakaszában elég kitartóak vagyunk,
akkor rácsodálkozhatunk a már megtett útra.
Új szabadságot és boldogságot ismerünk meg.
Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót.
Megértjük, mi a derű és megismerjük a békét.
Akármilyen mélyre süllyedtünk, meglátjuk hogy tapasztalatunk mások javára
szolgálhat.
A hasztalanság és önsajnálat érzése eltűnik.
Nem érdekelnek többé az önző, csip-csup ügyek, egyre jobban
érdekelnek viszont embertársaink.
Az önzés a múlté lesz.
Egész életszemléletünk és magatartásunk megváltozik.
Az emberektől és az anyagi létbizonytalanságtól való
félelem eltávozik tőlünk.
Ösztönösen tudjuk, hogyan viselkedjünk olyan helyzetekben, amelyek azelőtt zavarba hoztak
bennünket.
Váratlanul ráébredünk, hogy Isten megteszi értünk mindazt, amit mi nem voltunk képesek magunk ért megtenni.
Túloznak ezek az ígéretek? Úgy gondoljuk, nem. Mind
beteljesülnek körünkben, hol gyorsan, hol lassabban. Mindig
megvalósulnak, ha dolgozunk értük.
2008. május 17., szombat
Biljana Srbljanović: Sáskák (Katona J. Színház)
2008. május 9., péntek
Márai: Füves könyv 163.
A szuverén ember, aki életét föltette az igazságok hirdetésére és gyakorlására, melyeket
megismert és minden következménnyel vállal: természetesen mindig szerény és
udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfőbb ismertető
jele, hogy nem fél semmitől, csak lelkiismeretétől, s ugyanakkor nem is sértődik meg
semmitől. Mert aki megsértődik, nem bátor és nem is szuverén. Aki fél és megsértődik,
nem tud egy igazságot következetesen, életre és halálra képviselni a világban.
Aki megsértődik, veszekszik. A szuverén ember soha nem veszekszik, igen, mégcsak
nem is vitatkozik. Kimondja a maga igazát, s aztán helyén marad, utolsó pillanatig és
vállalja mindazt, ami az igazságból és a világ türelmetlen félreértéseiből következik.
Mindenki más csak nyelvel. Ha rangod van, nem szabad félni. De megsértődni csak a
csiszlikek szoktak, s azok, kiknek a világ véleménye fontosabb, mint az igazság.
megismert és minden következménnyel vállal: természetesen mindig szerény és
udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfőbb ismertető
jele, hogy nem fél semmitől, csak lelkiismeretétől, s ugyanakkor nem is sértődik meg
semmitől. Mert aki megsértődik, nem bátor és nem is szuverén. Aki fél és megsértődik,
nem tud egy igazságot következetesen, életre és halálra képviselni a világban.
Aki megsértődik, veszekszik. A szuverén ember soha nem veszekszik, igen, mégcsak
nem is vitatkozik. Kimondja a maga igazát, s aztán helyén marad, utolsó pillanatig és
vállalja mindazt, ami az igazságból és a világ türelmetlen félreértéseiből következik.
Mindenki más csak nyelvel. Ha rangod van, nem szabad félni. De megsértődni csak a
csiszlikek szoktak, s azok, kiknek a világ véleménye fontosabb, mint az igazság.
Weöres A teljesség felé
Jóslás a trágyaözönről
Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék -metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a húszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.
Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.
Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék -metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a húszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.
Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.
Shakespear - Zsótér: Lear király
Moliere Mizantróp
2008. május 3., szombat
Tasnádi Istrván: Tranzit
2008. április 30., szerda
Bartis-Garaczi-Alföldi: Nyugalom
2008. április 28., hétfő
Budapesti Könyvfesztivál
Egy rövid látogatás szombat délután a Millenárison, az új helyszín ugyanolyan zsúfolt és levegőtlen, mint a régi. Brett Easton Ellishez végtelen sor kígyózik, E.P. felolvasása a Teátrumban ezúttal is élményszámba ment.
http://www.bookfestival.hu/
http://www.bookfestival.hu/
Kleist Amphitryon
Mundruczó Frankenstein terv

Egy hete láttam ezt a fárszató, helyenként brutálisan őszinte, máskor fájdalmasan felszínes, kidolgozatlan és maníros előadást előadást a Bárka melletti konténer fullasztóan zsúfolt terében. Szerintem nem üti meg azt a szintet, ami a POSZT-ra kvalifikál egy előadást, Kukorelly alighanem a mai magyar szerzők iránti pozitív elfogultsága miatt válogathatta be, csakúgy mint Térey Asztalizenéjét a Radnótiból. A két nappal korábban Kaposváron látott Gothár-féle Amphytrion nagyságrendekkel jobb színház volt.
2008. április 16., szerda
Pintér Béla és Társulata A démon gyermekei
Szomory Dezső: Hermelin
2008. április 12., szombat
Véletlennapló 8.
2008. április 11., péntek
2008. április 1., kedd
Moliere-Parti Nagy: Az úrhatnám polgár
2008. március 31., hétfő
Véletlennapló 7.
Tegnap az autóban szól a rádió, a hírekben a régiók fejlesztéséről beszélnek, kinézek, a mellettem haladó kocsi rendszáma REGIO-1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


.jpg)








