Nemrég - hosszú idő óta először - drámát olvastam. Spiró Prah c. művét, ami nagyjából olyan, mintha a Kvartett fele lenne, az abban szereplő házaspár külön drámája, akár Duett is lehetne a címe. Ascher nyilatkozott a minap oda, hogy azért nem rendezett soha Spirót, mert túl direktnek, didaktikusnak találta. Nos, szerintem Spiró nem mindig az, pl. a Honderűt zseniálisnak tartom, de ez a darab tényleg az. Nem hiszem, hogy megnézem majd a Radnótiban, pedig terveztem.
Garaczi Plazma c. darabját több alternatív társulat is bemutatta a közelmúltban. Van benne néhány mondat, ami igencsak megérintett:
Mohai:
"..megfejtettem a személyisége titkát megtaláltam a kulcsszót - tudod mi vagy te
Fábián:
mi
Mohai:
konzumrabszolga - a fogyasztási téboly egydimenziósra butított töredékéletű véglénye - konzumrabszolga
Fábián:
anyukád jól van mostanában
Mohai
de most komolyan mikor volt utoljára hogy mondjuk így meglepődtél magadon hogy valami váratlant csináltál amiből nem származott közvetlen hasznod - ami csak önmagában szép ami ellentmond az érdekeidnek a józan észnek - ami nem logikus amit nem lehet kiszámítani - mikor tettél valami értelmetlent valami költőit valami felfoghatatlant - mikor improvizáltál utoljára mikor adtad át magad a véletlen szeszélyének (...) mikor volt utoljára hogy könnybe lábadt a szemed egy film közben mikor hagytad hogy megázz egy nyári záporban mikor képzelted el mit álmodhat alvó kedvesed mikor nézted meg a vörösen izzó naplemetét mikor szagoltál meg egy narancsot"
