Ma Danival mintegy 4 kilométeres könnyű túrán voltunk Csobánkán.
2007. október 14., vasárnap
2007. október 13., szombat
Városi séták - Kőbányai Sörgyár
A BOF szervezésében ma délelőtt a Kőbányai Sörgyárban voltam. A legfelső képen a Dreher villa mai állapotában, a középsőn a 480 km hosszú pince labirintus egy részlete, az utolsón a pusztuló egykori gyárépület.2007. október 9., kedd
Caragiale Farsang
Tegnap este a Nemzeti Színházban, Parti Nagy Lajos kongeniális magyarításában egy gyengécske, vértelen, helyenként ripacskodó előadásban. Gyenge hármas.
http://www.nemzetiszinhaz.hu/repertoar.php?play_id=25
http://www.nemzetiszinhaz.hu/repertoar.php?play_id=25
2007. október 8., hétfő
Kecskemét
A hétvégén részt vettem az Anonim Alkoholisták kecskeméti regionális találkozóján a Piarista Gimnáziumban. Jó volt újra látni a józan fejeket. Este egy nagyon nézhető Úri muri előadás a Katona József Színházban.
Kecskemét, ősszel
A hétvégén részt vettem az Anonim Alkoholisták kecskeméti regionális találkozóján a Piarista Guimnáziumban. Jó volt újra látni a józan fejeket. Este egy nagyon nézhető Úri muri előadás a Katona József Színházban.
2007. október 2., kedd
Zuzu/Ernst
Vasárnap, Opera előtt "benéztem" az Ernst múzeumba Méhes Lóránt kiállításának finisszázsára. Víg Miska gitározott ezeréves Balaton számokat, Magyar Péter dobolt, Vető Jánoska is gitározott.A képek vegyes benyomást keltettek bennem, az utolsó évek termése letisztult, képileg és színekben erős, de nekem üres munkákból áll.
Alsópetény
Dani az egyik petényi cicával.
Panaszkultúrában élünk, noha semmi okunk rá - mondta a tisztelendő úr a vaárnapi szentmisén.
Komló, szeptember végén
Nagyszerű napot töltöttem a Leónál, két tartalmas csoport, sok ölelés, baráti szó.
2007. szeptember 29., szombat
Szent Mihály napján
Petőfi Sándor
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
2007. szeptember 24., hétfő
2007. szeptember 23., vasárnap
Meditációs vasárnap Dobogókőn
A vasárnap jó részét a Manrézában töltöttem Beával. Gyönyörű az ősz fent a hegyen, Hamvas "aranynapoknak" nevezi az évnek ezt az időszakát:
Hamvas Béla
ARANYNAPOK
Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bőbájos melankóliába feloldaná.Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelő lóherét leszedjem, mintha május vége lenne.De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bővös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs.Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna.Az idén e napok aránylag későn kezdődtek és szokatlanul soká tartottak. Az ég szeptember huszadika körül derült ki, az arany az erdők fölött október ötödikén még mindig ragyogott, az erdei pacsirta szüntelenül énekelt, és a nedves völgyekben ibolyát szedtem csokorba. Könnyő nyári ruhában félnapokat kószáltam az erdőben, s amikor hazatértem, a szőlőskertek alatt nyíló levendulát találtam. Amit elmondok, személyes. Első pillanatra úgy látszik, senkire se tartozik. Mégis elbeszélem, és tudom, nem vagyok indiszkrét, mert hasonló helyzet lehetősége ma sokak számára nyílt. Következhet olyan idő, amikor ebbe a helyzetbe kerülhet sok száz ember, s nem éppen értéktelen. Amikor délután a hegyoldalon hevertem, s lent a mezőn sarjút kaszáló parasztot néztem vagy két órája már, mialatt a könyv mellettem nyitottan és érintetlenül feküdt, akkor igen mélyről úgy éreztem, hogy jó, ha erről más is tudomást szerez. Elvégre nem került volna különös fáradságomba vagy elhallgatni egészen, vagy a naplóba följegyezni, s ezzel más számára eltemetni.Koradélután kezdődött, odafenn a fenyők alatt. Őszi kikerics nyílott a kicsiny tisztásokon s ott jártam e tündérek között, minden ízemben zsibongva, boldogan. Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket. Ebben a percben a közösségi élet végtelen unalmát, a színház, a szórakozás ürességét elviselhetetlennek tartottam, a magányban élt élet gazdagságához képest sívárnak és tartalmatlannak láttam. A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Ezekben az aranynapokban itt, hogy egy hét múlik el egyedül, szótlanul, most nagyobb életben van részem, mint mikor húsz éve hat hónapig háborúban éltem.
Nehéz lelassulni, kikapcsolni a hétköznapokból, inkább csak egy-egy téma, feladat exponálása sikerült a 4x25 perc alatt. A mai Evangéliumi rész pedig egyszerre talányos, és nagyon is egyértelmű.
"Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''
Lk 16,1-13
http://www.manreza.hu/
Hamvas Béla
ARANYNAPOK
Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bőbájos melankóliába feloldaná.Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelő lóherét leszedjem, mintha május vége lenne.De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bővös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs.Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna.Az idén e napok aránylag későn kezdődtek és szokatlanul soká tartottak. Az ég szeptember huszadika körül derült ki, az arany az erdők fölött október ötödikén még mindig ragyogott, az erdei pacsirta szüntelenül énekelt, és a nedves völgyekben ibolyát szedtem csokorba. Könnyő nyári ruhában félnapokat kószáltam az erdőben, s amikor hazatértem, a szőlőskertek alatt nyíló levendulát találtam. Amit elmondok, személyes. Első pillanatra úgy látszik, senkire se tartozik. Mégis elbeszélem, és tudom, nem vagyok indiszkrét, mert hasonló helyzet lehetősége ma sokak számára nyílt. Következhet olyan idő, amikor ebbe a helyzetbe kerülhet sok száz ember, s nem éppen értéktelen. Amikor délután a hegyoldalon hevertem, s lent a mezőn sarjút kaszáló parasztot néztem vagy két órája már, mialatt a könyv mellettem nyitottan és érintetlenül feküdt, akkor igen mélyről úgy éreztem, hogy jó, ha erről más is tudomást szerez. Elvégre nem került volna különös fáradságomba vagy elhallgatni egészen, vagy a naplóba följegyezni, s ezzel más számára eltemetni.Koradélután kezdődött, odafenn a fenyők alatt. Őszi kikerics nyílott a kicsiny tisztásokon s ott jártam e tündérek között, minden ízemben zsibongva, boldogan. Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket. Ebben a percben a közösségi élet végtelen unalmát, a színház, a szórakozás ürességét elviselhetetlennek tartottam, a magányban élt élet gazdagságához képest sívárnak és tartalmatlannak láttam. A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Ezekben az aranynapokban itt, hogy egy hét múlik el egyedül, szótlanul, most nagyobb életben van részem, mint mikor húsz éve hat hónapig háborúban éltem.
Nehéz lelassulni, kikapcsolni a hétköznapokból, inkább csak egy-egy téma, feladat exponálása sikerült a 4x25 perc alatt. A mai Evangéliumi rész pedig egyszerre talányos, és nagyon is egyértelmű.
"Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''
Lk 16,1-13
http://www.manreza.hu/
2007. szeptember 22., szombat
Kvartett
Tegnap este hangjátékszerűen újranéztem Spiró darabját. Még tíz év után is üt, döbbent, ríkat, nevettet. Benne van minden lábszagú kisszerűségünk, rövidlátásunk, csökönyösségünk, szánalmasságunk. Jó darab,erős előadás, még televízióban is.
2007. szeptember 21., péntek
Gellért - HUN
Délután úszás közben azon gondolkodtam, hogy a Gellért pont olyan állapotban van, mint az ország. Lepukkant, ütött-kopott, a régi dicsőségéből él, fejlesztésnek, előrelépésnek nyoma nincs. A rosszkedvű, mogorva, suttyó alkalmazottak kelletlenül teszik a dolgukat, és csak a borravalót lesik Trágárak, neveletlenek, a vendég orra alá dohányoznak, a külföldit lekezelik és megjegyzéseket tesznek rá. Az egész helynek még mindig van némi bája, de már inkább szánalmas, nevetséges és sajnálnivaló. A betévedt külföldiek döbbenten és megrökönyödve téblábolnak, nincsenek útbaigazító táblák, piktogramok. A lerobbant uszodában és termálban évek óta nem takarítottak ki rendesen, nem pótolták a zuhanyrózsákat, nem cserélték ki a székeket, nem festettek ki. Az épület előtt pedig ott állnak az élet szarrágó császárainak autói: Audik, Mercedesek, BMW-k, mind tolószékes igazolvánnyal. A lelki nyomorékok járnak velük. Egy szomorú ország szomorú sűrítménye.
E.P. mester felolvasott a PIM-ben
Meghangszerelt gondolatok – A titok…
Esterházy Péter és a Trió Lignum estje
A Budapest Transzfer fesztiválhoz kapcsolódó koncert
Műsoron zenei írások a Harmonia Caelestisből, 600 év muzsikája a zeneirodalomból Machaut-tól Sáry-ig, Haydntól Kondorig, a rondótól a kánonig, Páltól Péterig és Eszterházától a Petőfi Irodalmi Múzeumig…
A fafúvós együttes tagjai: Klenyán Csaba és Rozmán Lajos (klarinét), Lakatos György (fagott)
Esterházy Péter és a Trió Lignum estje
A Budapest Transzfer fesztiválhoz kapcsolódó koncert
Műsoron zenei írások a Harmonia Caelestisből, 600 év muzsikája a zeneirodalomból Machaut-tól Sáry-ig, Haydntól Kondorig, a rondótól a kánonig, Páltól Péterig és Eszterházától a Petőfi Irodalmi Múzeumig…
A fafúvós együttes tagjai: Klenyán Csaba és Rozmán Lajos (klarinét), Lakatos György (fagott)
2007. szeptember 20., csütörtök
Szerda esti bűn
18 óra
Bűn és rejtély, a hét főbűn egykor és ma
Bujaság – Torkosság – Jóra való restség – Irigység – Harag – Fösvénység – Kevélység Kerekasztal-beszélgetés
Résztvevők: Bényei Tamás irodalomtörténész, Dér András filmrendező, Forrai Judit orvostörténész, Huszár László szociológus és Tarjányi Zoltán teológus
A beszélgetést vezeti: Menyhért Anna irodalomtörténész
Bűn és rejtély, a hét főbűn egykor és ma
Bujaság – Torkosság – Jóra való restség – Irigység – Harag – Fösvénység – Kevélység Kerekasztal-beszélgetés
Résztvevők: Bényei Tamás irodalomtörténész, Dér András filmrendező, Forrai Judit orvostörténész, Huszár László szociológus és Tarjányi Zoltán teológus
A beszélgetést vezeti: Menyhért Anna irodalomtörténész
2007. szeptember 19., szerda
Kedd este
18.00 - Piarista Kápolna (V. ker., Pesti Barnabás u. 1.)
A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola koncertje
Borzongató volt. Az egykori Egyetemi Színpadon, ahová a '80-as években Európa Kiadó, VHK, Bizottság koncerteken jártam, most vegyeskari művek szólaltak meg.
A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola koncertje
Borzongató volt. Az egykori Egyetemi Színpadon, ahová a '80-as években Európa Kiadó, VHK, Bizottság koncerteken jártam, most vegyeskari művek szólaltak meg.
(saját felvétel)
Pál Feri atya "hittanórái"
Kedden elindult az őszi félév, a téma Virginia Satir és Verena Kast munkássága, illetve a Hellinger-féle családfelállítási módszer lesz. Már az első alkalom nagyon erős volt.
VIII. Szentkirályi u. 30. Minden kedden 20.15h
2007. szeptember 17., hétfő
Egy templomi hangverseny
Szent Ferenc emlékezete - egyházzenei koncert Szent Ferenc stigmatizációjának ünnepén
Palestrina, Aliseda, Monteverdi, Spielenberger, Kájoni és Schein műveiKm.: Belvárosi (Pesti) Ferences Templom Greccio Kamarakórusa, Sárkány Júlia, Mezei Mónika (ének), Kecskés Mónika (orgona)Vez.: Kecskés Mónika
www.varosmisszio.hu
Kirándulás Lajosforráshoz
Szombaton egy rövid, kb. 4 kilométeres séta-túrát tettünk Dani fiammal Lajosforrásnál. A túristaház teljesen lerobbant állapotban, úgy tűnik használaton kívül van, az odavezető út is rémesen kátyús és szűk. Mr Fa velünk jött a csomagtartóban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)