Délután úszás közben azon gondolkodtam, hogy a Gellért pont olyan állapotban van, mint az ország. Lepukkant, ütött-kopott, a régi dicsőségéből él, fejlesztésnek, előrelépésnek nyoma nincs. A rosszkedvű, mogorva, suttyó alkalmazottak kelletlenül teszik a dolgukat, és csak a borravalót lesik Trágárak, neveletlenek, a vendég orra alá dohányoznak, a külföldit lekezelik és megjegyzéseket tesznek rá. Az egész helynek még mindig van némi bája, de már inkább szánalmas, nevetséges és sajnálnivaló. A betévedt külföldiek döbbenten és megrökönyödve téblábolnak, nincsenek útbaigazító táblák, piktogramok. A lerobbant uszodában és termálban évek óta nem takarítottak ki rendesen, nem pótolták a zuhanyrózsákat, nem cserélték ki a székeket, nem festettek ki. Az épület előtt pedig ott állnak az élet szarrágó császárainak autói: Audik, Mercedesek, BMW-k, mind tolószékes igazolvánnyal. A lelki nyomorékok járnak velük. Egy szomorú ország szomorú sűrítménye.
.jpg)
