Egy Berzsenyi versszak

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,

az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,

messzebb járnak szemeink:

bámulva kergetjük álmunk tarka képét,

örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,

s későn hullnak könnyeink.

(Búcsúzás Kemenesaljától - részlet)